A kissé sötét óévi poszt után megpróbálok egy sokkal pozitívabb újévi bejegyzést írni. A Facebook emlékeztetett rá, hogy egy évvel ezelőtt már a harmadik regény kéziratának a lezárása felé tartottam, legalább is a 183. kézirati oldal kész volt. Hogy miért nem jelent meg azóta a kötet…nos, ez messzire vezetne, de januárba megyek Pécsre, és akkor […]
Szerző: Dani
Boldogabbat
„Hogy nyújtsak néked vigaszt,Ha nincs vigasz, amely igaz.” Ezt Faludy György írta 1980-ban. Az év utolsó napján talán illene valami bölcset, pozitívat írni, de sajnos nem nagyon tudok. Persze van olyan nézet, hogy az író azzal foglalkozzon, ami a dolga: írjon regényt, verset, ami aztán remélhetőleg szórakoztatja és elgondolkodtatja az olvasókat. Ennek ellenére a szerzők […]
Olvass minden nap – legjobb könyvek
Ha már olvastátok ezt a blogot már januárban, akkor emlékezhettek rá, hogy januárban elhatároztam, hogy igyekszem minden nap olvasni, és szerencsére a moly.hu oldalon ezt jelölni is lehet, sőt, még egy plecsni is jár majd érte. Nos, eddig 361-szer jelöltem be, hogy olvastam…és bevallom, ez a szám valójában kb. 5-7 nappal kevesebb. Volt, amikor csak […]
Majd legközelebb
Ahogy korábban már írtam róla, meglehetősen szkeptikus vagyok az olyan díjakkal kapcsolatban, ahol a közönség/olvasók döntenek. Számomra értékesebb, ha kapok egy jó olvasói véleményt, egy korrekt kritikát, mintha nagyon sok ember szavaz a könyvemre, holott egyáltalán nem biztos, hogy olvasták. Az ilyen díjakra tényleg azoknak a szerzőknek van esélyük, ahol jelentős a rajongói bázis, és […]
Emberi történetek
A blogon igyekeztem elsősorban a regényeimről írni, azok születéséről, hátteréről, illetve mindarról, ami épp velem történik, kizárva ebből a privát életemet, a politikát, és soha nem akartam reflektálni a körülöttem történő eseményekre. Most is arról kéne írnom, hogy mit gondolom az Év könyve szavazásról, vagy a szokásos „az év legjobb olvasmányai” bejegyzést kéne megírni, de […]
Az év könyve 2022 – szavazás
Ahogy korábban már említettem, nem nagyon hiszek azokban a szavazásokban, ahol az olvasók döntenek, mert bár valóban kiállít egy bizonyítványt arról, hogy egy könyv, vagy egy író népszerű, de ettől még nem mond semmit arról, hogy az a könyv valóban jó-e. Az elmúlt két évben is volt egy hasonló szavazás, ahol az nyer, aki több […]
Különleges dedikálás
Már elég sokszor írtam arról, hogy a levéltári kutatás alatt előszeretettel látogattam a Hunyadi téri piac kolbászsütőjét. Nos, az a helyzet, hogy a hely pénteken végérvényesen bezár, illetve Imre most már tényleg nyugdíjba megy, és ki tudja, lesz-e valaki, aki továbbviszi a boltot. Ő valami koccintást is tervez, én pedig valami egészen mást. Az nyilvánvaló, […]
Könyvfesztivál után
Akik követik az oldalt, azoknak valószínűleg feltűnt, hogy a Könyvfesztivál után nem írtam külön bejegyzést, és ennek egyetlen oka van: eléggé csalódott vagyok az esemény miatt. Hiába a sok kedvelés a posztok alatt, mindez nem köszönt vissza a Millenárison, és kicsit magányosan üldögéltem ott egy szerkesztő társaságában. Ő persze megnyugtatott, hogy emiatt ne aggódjak, az […]
Tanárok
Nem tudom, hány emberhez jut el ez a bejegyzés, elvégre nincs több ezres követő táborom, de ha már tízhez, húszhoz, akármennyihez, akkor biztosan megérte. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két általános iskolába is jártam. No, nem azért, mert az elsőből kicsaptak. Önként mentem át az akkor Álmos Vezér Általános Iskolába, és ennél jobb döntést […]
Még most is
A Csengőfrász 2018-ban jelent meg, és most, hogy új köntösben kerül az olvasók elé az Alexandra kiadónál, csak reménykedem benne, hogy sikerül növelni az olvasótábort. Elvégre, akinek megvan, nem biztos, hogy megveszi az új kiadást. Azonban úgy tűnik, az eredeti kötet hírneve azért csak kitartott az elmúlt négy évben, hiszen még most is ilyen olvasói […]
