Két hónappal a Szabadság hadművelet megjelenése után most már van értelme átolvasni az eddigi olvasói véleményeket, és egy kicsit reflektálni rájuk. Mindenek előtt örülök, hogy az első két könyvhöz hasonlóan ezt is pozitív pozitívan fogadta a közönség. Persze egy író sosem tud megfelelni (és nem is akar) minden olvasójának. Amit az egyik kritizál, a pont a másiknak tetszik, épp ezért mondom, hogy az összkép eddig pozitív, amiért nagyon hálás vagyok, és örülök neki.

Az első regény utáni olvasói véleményeket igyekeztem beépíteni a másodikba, az azt ért kritikákat pedig a harmadikba. A Csengőfrásznál hiányolták a nő karaktereket, így a másodikban ennek nagyobb szerepet szántam. Volt, aki a Szibériai csapda lassú építkezését emelte ki, és úgy gondoltam, ezt megpróbáltam orvosolni a harmadikban. Persze ez csak az én nézőpontom: azt gondoltam, hogy a Fővezérség utáni nyomozás, és annak furcsaságai elég érdekesek lesznek, hogy felvezessék a 6. fejezetben kezdődő rohanást. Van, akinek ez bejött, és megírta nekem, hogy három nap alatt végzett a kötettel, mert a második kétharmad az nagyon pörög. Akik hiányolták az akciót a korábbi regényekből, ők most megkapták, de megint másoknak ez volt egy kicsit sok. Avagy: mindig nehéz lavírozni az elvárások között. Hogy ez utóbbi rész mennyire hihető, nos azt gondolom, hogy sikerült a valóság talaján maradni, legalább is annyira, amit egy fikciós regénytől elvárhat az ember. Az is olvastam, hogy a Főhős kicsit Chuck Norrisra emlékeztet, ez azonban nem igaz. Számomra a Főhős sokkal inkább emlékeztet John McClane-re, aki csak látszólag elpusztíthatatlan, de a történetek végére azért végtelenül megtört, több sebből vérzik, és már nagyon elege van. Az ő karaktere gyakran lebegett a szemem előtt írás közben. És hát a regényem szereplője mégis egy katonaviselt ember, aki sokkal tudatosabban készült arra, hogy egyszer talán menekülnie kell.

Ettől függetlenül is mindig odafigyelek az olvasói véleményekre, és amit tudok, hasznosítok, mert nem akarom újra és újra ugyanazt a regényt megírni. Most amúgy is “nyári szünetre” megyek, de azért nem maradtok tartalom nélkül, és igyekszem beszámolni minden fontos eseményről, megjelenésről, vagy ami épp eszembe jut.