Ahogy a múlt héten említettem, nekiláttam, hogy szétküldjem a kéziratot mindenfelé, hátha valahol támogatóra lel. Először is kiderült, hogy a feleségem unokatestvére ismeri Nyáry Krisztiánt, így némi levélváltás után eljutott hozzá a kézirat. Ígérni nyilván nem ígért semmi, de legalább odaadta egy szerkesztőnek, és feltételezem, hogy fog válaszolni előbb avagy utóbb.
Ahogy korábban írtam, a feleségem egyik volt osztálytársa révén eljutott a kézirat Ungváry Krisztiánhoz is, aki gyorsan válaszolt is, hogy megtisztelő a felkérés, de nem lesz ideje elolvasni azt.
Közben Zsitnyányi Ildikótól és Müller Rolftól kértem ajánlást. Mondván a kiadók számára én egy ismeretlen senki vagyok, aki azt próbálja elhitetni, hogy írt egy jó regényt. Gondoltam megtámogatom a kísérőlevelet egy-egy ajánlással, hogy a kiadó is lássa, hogy a történész szakma egyébként támogatja a regény kiadását.
Végezetül írtam Barbarának, hogy a magam részéről nem érzem úgy, hogy összejön majd vele a találkozó, ezért inkább ő is írjon ajánlást, aztán majd lesz valahogy. Erre aztán érkezett válasz, hogy kitartás, és dehogynem, hamarosan keresni fog. Erre azért majd akkor iszom, ha már megtörtént. 🙂
Végezetül, hogyan segíthetsz Te? Oszd meg ezt az oldalt. Ezt a bejegyzést, vagy inkább a korábbiakat. Vagy amelyik tetszik. Ha minél több emberhez eljut, és lesz egyfajta rajongói bázis, az a kiadók szemében is jót jelent. Szóval hajrá! 🙂