Mindenek előtt boldog újévet. Hol is kezdjem? Először is hihetetlennek tűnik, hogy milyen régen vágtam bele a regény projektbe, és még mindig kitartok. Jó, nem mondom, hogy nem éreztem csömört és reménytelenséget, de még mindig írom ezt a blogot, és dolgozom azon, hogy kiadjam a kéziratot.

Szóval lassan két éve üzemel az oldal. Amikor elindítottam, két évre vettem tárhelyet, nem tudtam, milyen időtávra tervezzek. Szóval most ezt is hosszabbítani kell. És persze lépni a kiadás terén. Mindjárt írok is Barbarának, aki megígérte, hogy december közepére elolvassa a kéziratot. Ha most sem kapok érdemi választ, tényleg nincs más megoldás, mint minden kiadónak elküldeni ész nélkül a kéziratot. Ami még eszembe jutott, hogy esetleg elküldöm a Terror Háza igazgatójának, és a Recski Szövetségnek, hátha rajtuk keresztül jutok egyről a kettőre.

Illetve van egy bé terv is. A karácsonyi novella a különböző ismerősök körében sikert aratott. Ha elkerülte a figyelmedet, akkor az előző bejegyzésben megtalálod. Pár nappal később találkoztam egy novellaíró pályázattal, melynek témája a fiatalok helyzete, élete 2050-ben. Nem gondolnám, hogy ez egy sci-fi történet lenne, inkább egy realisztikus gondolat kísérlet. Engem legalább is ez foglalkoztat, amióta találkoztam a felhívással, és szeretnék leadni oda is egy pályázatot. Ha egy kis szerencsém van, és bármit is elérek, akkor azzal talán javulnak az esélyeim. Persze nem gondolom, hogy amúgy túl nagyok lennének, de ki tudja…