Tudom, azt ígértem minden hétfőn lesz új bejegyzés, és még csak csütörtök van, de gondoltam most időszerű megosztani pár dolgot.

Egyrészt túl vagyok a regény tervezett terjedelmének a harmadán. Elkészült hat fejezet, és ma elkezdtem a hetediket is, s eközben átléptem a 200 000 leütést. A neheze persze most jön, hiszen a
történet eleje és vége elég jól összeállt a fejemben, a középső rész pedig a jegyzetek ellenére is még képlékeny. Ez hét-nyolc fejezetet tesz majd ki, és ha tudom tartani az eddigieket, akkor 550-600 000 körüli leütés lesz a vége. De addig még sok minden fog történni. Már most is sok esetben eltértem a jegyzetektől, mert úgy éreztem, a kezdeti ötlet nem volt elég jó, vagy épp dramaturgiailag nem megfelelő. Reményeim szerint október végéig elkészül még három fejezet, és akkor érek majd féltávhoz.

Bár az első fejezetből közzétett bejegyzés elég sok embert elért, a facebook statisztikája alapján az embereknek csak a töredéke olvasta el (kattintott rá) a bejegyzésre. Ezen persze segíthettek, ha megosztjátok ti is. Ettől függetlenül volt olyan, aki megírta nekem, hogy tetszett neki, és az “előolvasók” is pozitívan nyilatkoztak. Mégis a legnagyobb elismerést ma kaptam, miután meglátogattam Ildikót a levéltárban. Mivel vele nem állok olyan szoros baráti viszonyban, ezért sokkal jobban tudja a személyemtől függetlenül kezelni a kéziratot, ráadásul a szakmai hozzáértése is nagyobb. Nos, ma elmondta, hogy rendkívül olvasmányosnak találta, és szakmailag korrektnek tartja az anyagot. Ez mindenképp inspirálóan hat, ezért is vetettem bele magam a hetedik fejezetbe.

Szóval így állok most. A következő bejegyzés hétfőn érkezik.