Ígéretemhez híven, a Bevezető után közzéteszek két rövid részt a regény első fejezetéből. Amikor megterveztem a cselekményt, és megírtam a fejezetek vázlatát, nyilvánvaló volt, hogy valami olyan jelenettel kell elkezdenem a történetet, ami (talán) megfogja az olvasót. És hát mi jut eszébe az embernek az ÁVH-ról? Természetesen a sötét pincék, erőszak, ártatlan emberek kínzása. Hát, ezért játszódik az első fejezet az Andrássy (korábban Sztálin út) 60-ban.

“- Neve? – vakkantott végül a férfi felé, de tekintete még mindig a sarokban lévő pókhálókat fürkészte.

– Seres Emil. Születtem 1899. április hó 6-án, Felsőtoldon – darálta gépiesen a fogoly. Mindig ugyanazok a kérdések! Pedig már számtalanszor elmondatták vele, és Szabadosnak is tudnia kellene. Biztos leírták már párszor, és most ott van valamelyik mappában, gondolta. Akkor mégis minek ez az egész színjáték, futott át az agyán. Ebben a pillanatban a mögötte álló őr lesújtott a gumibottal Seres tarkójára, aki ettől az asztalra esett, s kissé felhorzsolta az arcát. Szabados némán az őr felé biccentett, aki újból felállította Serest.

– Neve? – kérdezte ismét. Hangjából sütött a megvetés.

– Seres Emil.

– Születésének helye és ideje?

– 1899. április 6, Felsőtold.

– Beosztása a letartóztatása előtt?

– Az Egyesült Izzó főkönyvelője vagyok.

– Na látja, Seres elvtárs, hát tudunk mi egymással szót érteni – felelte a tiszt, majd mosolyogva a saját gumibotját is az asztalra helyezte. Nem vagyok túlságosan megelégedve magával. Azt gondoltam sokkal hamarabb megjön az esze. De hogy lássa a jó szándékomat, kivételesen helyet foglalhat – mutatott a másik székre.

Seres számára ez szinte felfoghatatlan engedménynek számított a korábbi kihallgatásokat tekintve.

– De mégis, mit szeretnének hallani az elvtársak, hiszen már mindent elmondtam, amit lehet. – felelte. A tiszt a pillanat törtrésze alatt kapta fel a gumibotot, és teljes erejéből csapott le vele Seres asztallapon nyugvó kezére. Hallani lehetett, ahogy a csontok megreccsentek. A fogoly felüvöltött.”

Kicsivel később pedig ezt történik:

“A szomszéd szobából ezúttal kalapálás zajai szűrődtek át. Seres keze remegett az idegességtől, de a nyomozó láthatóan nem zavartatta magát, és folytatta.

– Mindketten tudjuk, hogy maga itt csak kis hal. Nekünk Gaál kell. A vallomásával csak segíti a munkánkat. Láttam, hogy mit akarnak magával aláíratni, de ez nem lenne fair. Készítettem egy másik szöveget, olvassa el – tolta Seres elé a jegyzőkönyvet. Ebben a maga szerepe igen csekély lenne. Nem kaphat ezért többet, mint mondjuk egy év. Az igazán nem sok, és utána szabad lehet. Jobb döntés, mintha hagyja magát agyonveretni a századossal.

Seres legbelül érezte, hogy a nyomozó kedvessége nem lehet teljesen őszinte. Az első pillanatban jól esett neki, hogy nem úgy tekintett rá, mint egy bűnözőre, de tudta, hogy az Államvédelmi Hatóság emberei nem ilyenek. Ebben a pillanatban egy női sikoly törte meg a beszélgetésben beállt csendet.

– Marcsa! – kiáltott fel Seres.”

Ha tetszett, kedveld az oldalt, és oszd meg. Köszönöm.