Ahogy mindenki más, én is közzéteszem azokat a könyveket, amik meghatározóak voltak 2024-ben. Fontos, hogy nem csak idei megjelenésekről van szó, hanem arról, amit én olvastam el. Először is nagyon sok magyar krimin rágtam át magam, leginkább azért, hogy megismerjem, mit írnak a pályatársak, szerintem ugyanis csak ennek ismeretében lehet érdemi kritikát megfogalmazni. Sajnos az igazán sztárnak számító szerzők könyvei valahogy nem arattak nagy tetszést. Sikerült teljesítenem a 50 könyv, 20 000 oldal “kihívást”, így az ötvenes listáról számomra ezek voltak a legjobbak.

Idén négy könyvet is olvastam a holokauszttal kapcsolatban, és ezek közül is kiemelkedő volt Nyilszi Miklós – Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban. Megrázó könyv, még akkor is, ha fel vagyunk rá készülve. Bár a történészek feltárták, hogy a szerző emlékezete nem mindig volt pontos, de még így is a lehető legpontosabb képet kapjuk arról, mi is történt a megsemmisítő táborokban.

Dmitry Glukhovszky – Mi (A bukás naplója) a másik igazán elgondolkodtató kötet volt idén, ami megrázó alapossággal tekinti át az Oroszország által bejárt utat, ami elvezetett az ukrajnai háborúhoz. És nem mellesleg nagyon sok ponton olyan sémára bukkan az olvasó, ami a magyar politikában is feltűnt már, szóval nem kicsit áthallásos a kötet.

H.P. Lovecraft neve ismerős lehet azoknak, akik követik az oldalt, és köztudott, hogy hatalmas rajongója vagyok a szerzőnek. Idén adták ki a Francois Baranger által illusztrált Az őrület hegyeit, és bár a két kötet igencsak borsos árú, de lenyűgöző képi világa igazán méltón mutatja be a Lovecraft által megteremtett világot.

Idén 6 Stephen King könyvet olvastam el, és a Hasznos holmik az egyetlen, amit az életműben kétszer is elolvastam. Bár a kevésbé sikerült darabok között tartják számon, és a befejezéssel én sem vagyok tökéletesen elégedett, ennek ellenére is az egyik kedvenc történetem. Leginkább azt szeretem benne, ahogy ezt a rengeteg szereplőt mozgatja Castle rockban, és szép lassan egymás ellen fordítja a kisváros lakóit.

Régi adósságomat törlesztettem azzal, hogy végre elolvastam Dennis Lehane Titokzatos folyó című regényét. Annak idején filmen láttam, ami meglehetősen pontos, de nyilván a könyv mindig jobb. Bár a fentivel ellentétben itt elég kevés szereplővel találkozunk, mégsem az ügy bonyolultsága, hanem a rendkívül erős karakterek emelik a regény a legjobbak közé.

És végül, a magyar szerzők közül N. Nagy Zoltán Idegen tollak kötetét említeném, ami a Keselyű-trilógia záró darabja, tehát aki nem ismeri a sorozatot, ne ezzel kezdje. Zoli könyvei számomra mindig attól egyediek, hogy nála jobban senki nem tudja bemutatni a rendőrség nyomozati munkáját. Szóval a történet maximálisan hiteles, és emellett nagyon jól hozza a skandináv, kissé Nesbo-s hangulatot.

Csak remélem, hogy jövőre is sok jó könyvet olvasok majd, és egy év múlva ezekről is írhatok.