Könyvfesztivál után

Akik követik az oldalt, azoknak valószínűleg feltűnt, hogy a Könyvfesztivál után nem írtam külön bejegyzést, és ennek egyetlen oka van: eléggé csalódott vagyok az esemény miatt. Hiába a sok kedvelés a posztok alatt, mindez nem köszönt vissza a Millenárison, és kicsit magányosan üldögéltem ott egy szerkesztő társaságában. Ő persze megnyugtatott, hogy emiatt ne aggódjak, az emberek már nem járnak dedikálásokra, de szerintem ez tévedés. Nyilván vannak népszerű írók, kígyózó sorokba verődött olvasókkal, és mindig is tisztában voltam vele, hogy én még messze állok ettől. Ettől függetlenül azért bíztam benne, hogy kicsit nagyobb lesz az érdeklődés, elvégre a Szibériai csapdának nem volt semmilyen közönségtalálkozója Budapesten, erre most lett volna lehetőség…de hát ez most már tulajdonképpen mindegy. Hogy mi áll ennek a hátterében, azt kár feszegetni, én sem akarom. A Moly-on továbbra is jó értékeléseket kap mindkét kötet, ezért hiszek abban, hogy ezek jó regények, csak épp még mindig nem törtem át valamiféle ingerküszöböt.

Miután ezen felülemelkedtem, megpróbálok valami új dolog felé haladni, és ezért is jártam a Rendőrtiszti Karon. A harmadik regény ugye kész van, és elvileg tavasszal jelenik meg, ezzel kapcsolatban sincsenek kétségeim, de mivel időm van, ezért gondoltam, nem baj, ha gyűjtögetek ezt-azt, hátha jó lesz valamihez. Sallai János ezredes úrral nagyon érdekes beszélgetést folytattunk, de mint kiderült, az ötvenes évek rendőri munkájáról sokkal kevesebb elérhető információ van, mint azt remélem. Ellátott sok érdekes anyaggal, amiből aztán majd meglátom, mit tudok hasznosítani, végül pedig felvázoltam neki egy hipotetikus ügyet, és megpróbáltam kideríteni, hogy egy ilyen szituációban hogyan folyhatott volna le a nyomozás, ki lett volna az illetékes és meddig terjedt volna ki a rendőrség hatásköre. Egyszóval érdekes és tanulságos volt. Hogy mi sül majd ki ebből, no, azt majd meglájuk.

Share