A Csengőfrász 2018-ban jelent meg, és most, hogy új köntösben kerül az olvasók elé az Alexandra kiadónál, csak reménykedem benne, hogy sikerül növelni az olvasótábort. Elvégre, akinek megvan, nem biztos, hogy megveszi az új kiadást. Azonban úgy tűnik, az eredeti kötet hírneve azért csak kitartott az elmúlt négy évben, hiszen még most is ilyen olvasói vélemények jelennek meg róla.

“Kincsre leltem ezzel a kötettel. Remek írás egy olyan korszakról, amiről keveset tudtam. A nagyszüleim elbeszélései a kor hangulatát megidézték ugyan, de a rendszer működésének részletei nem voltak ismertek számomra. A rettegés korszaka volt ez, melyben mindenki félt mindenkitől. Senkiről nem lehetett tudni, hogy besúgó vagy reakciós, ávéhás vagy istenfélő. Még a magas szinten dolgozó ávéhás tisztek is rettegtek a feljebbvalóktól és alantasaiktól, sőt még saját besúgóiktól is. El sem tudom képzelni, hogyan létezhetett egy ilyen világ.
A könyv teljes képet ad az ÁVH működéséről, a koncepciós perek kialakításáról, a kegyetlenségekről, az imperialista „kémek”-ről szőtt fantazmagóriákról, a tisztek lelkületéről, verések, a vallatás ördögi szisztémájáról.
A történelmi személyek, Rákosi, Péter Gábor, hús – vér emberként jelennek meg, halljuk a gondolataikat, olvassuk a félelemeiket, az ambíciójukat. Nagyon érdekes ilyen szemszögből is rálátni a korra.
Amellett, hogy az írás egyfajta letehetetlen „történelem lecke”, egy nagyon izgalmas történet is. Végig izgultam az eseményeket, láttam magam előtt a szereplőket, mint egy filmen.
Az írásmód is nagyon tetszett. Gördülékeny, olvasmányos stílusban íródott.
Kedvencet avattam és csak remélni tudom, hogy Cserhalmi Dániel még sok hasonló témájú történelmi könyvvel fog megörvendeztetni.”

Az első kiadással nehéz volt jelen lenni, felszínen maradni, de remélem, hogy a 2.0-ás verzióval sikerülni fog, ami jól megágyaz majd a harmadik regénynek.