Sosem tudom, hogy az oldal követői miről olvasnának leginkább. Hiszen írhatnék egy csomó minden a regényírástól független témákról. Például a múlt heti egyetemi túráról, arról, milyen sokat jelent ennek a megszervezése, a sok élmény útközben, a visszajelzések, és persze maga a kéktúra. Vagy írhatnék a Stranger Things sorozatról, amit manapság nehéz kikerülni, és az utóbbi években az egyetlen sorozat, ami igazán lekötött. Mert én magam is szerepjátékon nőttem fel, ahogy a sorozat hősei (bár nem AD&D-n), H.P. Lovecraft és Stephen King világa sem áll távol tőlem, amikből erősen építkezik a történet, és a mostani évad kapcsán nehéz megkerülni Eddie Munson karakterét, akiről a Metallica és az Iron Maiden is megemlékezett, és akik zenéje nem áll távolt tőlem. Sőt!

De lehet, hogy az oldal olvasói jobban örülnek annak, ha tényleg csak a regényekre, az ötvenes évekre és az ÁVH-ra korlátozom a bejegyzéseket. A Csengőfrász kéziratát közben végigolvasta az Alexandra kiadó szerkesztője, és nagyon elégedett volt vele, ami nyilván jól esik. Elég sok visszajelzés jött a regénnyel kapcsolatban, és most már tényleg nincs kétségem afelől, hogy ez egy jó történet, de mindig jó, ha a szakmai körökből érkezik egy megerősítést. Felmerül a borító kérdése, ami nyilván más lesz, mint az első kiadásé. Az nyilván teljesen a saját ötletem volt, és most is jeleztem, hogy a koncepció valami hasonló legyen, szóval nagyon kíváncsi vagyok, mivel állnak elő.

Vasárnap pedig végre megkezdem a valódi nyaralást, de azért igyekszem megosztani mindazt, ami történik, de remélem hozzám hasonlóan nektek is beilleszteni némi pihenést a nyárba.