Az utolsó korrektúrákat most kaptam meg levélben, amikor ezt a bejegyzést rögzítem, ami azt jelenti, hogy holnap este nekiállok, és elvégzem az utolsó simításokat a kéziraton, mielőtt elküldöm azt a kiadónak. Közben írtam egy levelet az ÁBTL igazgatójának is, ugyanis a hátsó borítón ezúttal is szeretném jelezni, hogy “A kötet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának szakmai támogatásával készült.” Sajnos a Szibériai csapda esetén ebben némi elírás szerepel, de most remélem nem követik el ugyanezt a hibát a borítótervezés során. Ha végeztem, akkor pedig újra nekifutok a Csengőfrásznak. Ha valaki olvasta a korábbi bejegyzést a szakmai lektorálással kapcsolatban, és a regény első fejezetére, akkor máris nyilvánvaló, mit kell átírni…többek között. Ez egyébként furcsa, mert ugyanazok a személyek végezték a lektorálást, és négy éve ezt nem említették meg. Valószínűleg rájöttek, hogy tényleg elég precíz vagyok, és most már érdemes ilyesmire is odafigyelni. Szóval lassan elértem az út végére…ahol persze egy másik kezdődik majd, kezdve a kiadói véleménnyel, szerkesztéssel…de ez egy sokkal érdekesebb és örömtelibb út lesz, ami remélhetőleg az őszi könyvhéten ér majd célba.