Kétharmad – mi történt eddig

Mivel négy előolvasóból már ketten kifejtették a véleményüket a szöveggel kapcsolatban, és nem vétózták meg a cselekményt, azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel leírhatom, hogy elkészültem a 3. regény kétharmadával. A szöveget júniusban kezdtem el írni, igaz, nyáron félretettem, és csak augusztus végén láttam újra neki. November végére megírtam 12 fejezet plusz egy bevezetőt, a kézirat 138 oldalra hízott, és van benne 480 000 leütés. Ha minden jól megy, akkor még ennek a felével bővül majd a szöveg, és így van rá esély, hogy ez hosszabb könyv legyen, mint az első kettő. Ha eddig nem követted írói tevékenységemet, vagy ezt a blogot, akkor most összefoglalom, mi történt eddig, és mi várható.

Sajnos a címválasztás sosem volt az erősségem. A kézirat (A) Földalatti Fővezérség munkacímen futott, de ez biztosan megfog változni, kaptam is rá javaslatot, de majd a kiadó dönt. Akik azt mondták, hogy az első két regény cselekménye kicsit lassan indul be, remélhetőleg most elégedettel lesznek, mert csupán az első néhány fejezet krimi-jellegű, utána inkább egy thrillerként írnám le a történetet, ami egy (látszólag) vég nélküli rohanásba csap át.

A regényhez felhasználtam egy valós ÁVH-s nyomozó, Bartha Dezső történetét, de ahogy a korábbi címtervezet is utalt rá, áttanulmányoztam egy hírhedt koncepciós persorozat (Magyar Közösség perek) vonatkozó részeit, amiben egy titkos katonai összeesküvést lepleztek le: ez volt a Földalatti Fővezérség. Ezen kívül átolvastam a Recskről megszökött Michnay Gyula életrajzát, és sokat foglalkoztam a Gresham-palotával, illetve a benne működő Amerikai Könyvtárral. Talán ebből a felsorolásból is látszik, hogy igyekeztem változatos elemeket írni a regénybe, amitől, reményeim szerint ez megint egy kicsit más jellegű lesz.

És akkor mi van még hátra, avagy az előolvasók figyelmébe ajánlom a következő sorokat, ők ugyanis tudják, hol tart a cselekmény. A héten egyeztetek az ÁBTL egyik munkatársával, mert nagyon érdekel, hogyan működött a „hivatalos” embercsempészet a határon. Ezen kívül tegnap már elkezdtem olvasgatni néhány cikket a belföldi légi közlekedésről is. Ma már furcsa ezt hallani, de az ötvenes években Budapest és számos megyeszékhely között volt rendszeres repülőjárat, de Szegedről akár Békéscsabára, vagy Siófokra is lehetett jutni, és nem is volt indokolatlanul drága. A postát is gyakran repülőgépek vitték. És hogy ennek hol és miért lesz jelentősége…nos az majd kiderül.

Ezek után remélem követed majd a blogot. 🙂

Share