Kedvenc fejezetek

Mind a két regényem írásakor voltak olyan fejezeteket, amiket jóval szívesebben írtam, mint a többit. A Csengőfrász esetében ez főként az utolsó négy fejezet volt, a Szibériai csapda esetén pedig azok, amikben szerepe van a lőtéren található öreg raktárnak…és így nem árultam el semmit, ha esetleg még nem olvastad a regényt.

A mostani kéziratban is elértem egy ilyen írási „csúcspontra”, avagy a már megírt 10. és 11. fejezet, illetve a soron következő 12. az, amit legszívesebben egyvégtében papírral, avagy inkább monitorra vetettem volna. Ennek az oka pedig nagyon egyszerű: szerintem sosem írtam még ennyire magas fordulatszámú cselekményt, és ez itt a második harmadban teljesedik ki. Ha egyszer megjelenik, majd emlékezzetek erre a bejegyzésre.

Amúgy mindig igyekszem beépíteni az olvasói véleményeket, már amennyire lehet. A Csengőfrászban kevés volt a női szereplő, ezért a Szibériai csapdában lett egyből három, aki fontos volt. Mindkét regény esetén jelezték, hogy kicsit lassan bontakozik ki a cselekmény. Reményeim szerint ez most máshogy lesz, és már a 2.-3. fejezetnél is sokkal gyorsabban történnek az események, mint korábban.

A terv tehát az, hogy jövő héten elkészüljön a 12. fejezet, és akkor túl leszek a 2/3-on. Ezután ismét anyagokra lesz szükségem, vagy legalább le kell üljek valakivel átbeszélni a valós eseményeket, amelyek néha egészen elképesztőek. Még tavasszal mesélte el nekem valaki, hogy történt olyan szökés az országból, hogy egy volt katona egyszerűen „elkötött” egy repülőgépet valami vidéki támaszpontról, és csak úgy átrepült a határon. Ez szinte annyira kalandos, hogy akár szerepelhetne is egy regényben. Nem feltétlenül az enyémben…bár ki tudja. 😉

Share