Már pénteken befejeztem a regény 9. fejezetét, és ezzel valószínűleg el is értem a tervezett terjedelem feléhez. Avagy amikor nagyjából kitaláltam, hogy miről is szól majd a regény, milyen nagyobb egységei lesznek, és hasonló technikai részletek, akkor 3×6 fejezetben gondolkodtam. Persze lehet, hogy a végén ennél kevesebb lesz, de az biztos, hogy már kevesebb van előtte, mint mögöttem. Épp ezért tartottam is egy kis pihenőt. Elvégre a kézirat most 102 oldal, és kb. 352 000 karakter szóközökkel.
A másik ok, amiért nem biztos, hogy jó, ha nagyon sietek, az sokkal prózaibb: a regény utolsó harmadához sincs anyagom. Avagy itt is élhetek azzal, hogy kitalálom magam a részleteket, de ez sokkal bonyolultabb ennél. Amíg a most elmaradt segítséget még úgy-ahogy nélkülözni tudtam, a cselekmény végét nem akarom teljesen improvizálni, mindenféle forrás nélkül. Épp ezért jeleztem is az illetékes ismerősnek, hogy továbbra is várom azt, amit megígért nekem.
És hát itt látszik az, hogy mennyire balul üthet ki, ha valamit nem magam csinálok. Persze, kérhettem volna kutatási engedélyt, és tölthettem volna heteket a levéltárban, és akkor tuti hozzájutok mindenhez, amit szeretnék. Most azonban voltak ketten is, akik megígérték, hogy ez mind megvan, oda is tudják adni, tehát én is időt és energiát takarítottam (volna) meg. Most viszont csak a bajlódás van…
A lényeg, hogy halad a kézirat, komoly kritikai visszajelzést eddig (még) nem kaptam, szóval bizakodó vagyok.