A héten betöltöttem a 40. életévemet, amit azért nem reklámoztam, mert Rákosi elvtárssal ellentétben én magam nem vagyok a személyi kultusz híve. 🙂

Elkészültem hat fejezettel (plusz bevezető), így a kézirat most 70 oldalra duzzadt, ami nagyjából a teljes szöveg harmada. Ezt elküldtem a civil, illetve szakmabeli lektoroknak, hátha megmondják, miben tévedtem, hol kéne átírni a szöveget, mi az, ami logikátlan, mit kéne megváltoztatni, stb, stb. Nos, vagy nagyon elfogultak (bár valószínűleg nem, elvégre ahogy fentebb írtam, nem személyi kultuszt építek 🙂 ), vagy tényleg jónak tűnik a szöveg, ugyanis két véleményt kaptam, és mindenki elégedett volt. Ráadásul én is az vagyok, így eddig valóban jó előjelek kísérik a regényt.

A probléma persze most jön, mert az első hat fejezetet “csípőből” meg tudtam írni, elvégre sok szempontból megvolt a felkészültségem hozzá, csak néhány részletnek kellett utánanézni. Most viszont teljesen más irányt vesz majd a cselekmény, amihez kellene egy halom irat, és a dokumentum, amit már régóta ígérnek nekem…de még mindig csak várok rá. Szóval valamit muszáj lesz lépni, mert haladni kell.

Hát itt tartunk most.