Genesis

Néha mondják nekem a blogoláshoz értők, hogy osszak meg más jellegű tartalmakat is, mert az olvasókat talán az is érdekli, hogy én ki vagyok, mit csinálok, mi érdekel, és hasonlók. Hát, ez most egy ilyen írás lesz, szigorúan semmi köze az ÁVH-hoz.

Számomra mindig szomorú, ha látom a “hőseim” elmúlását. Amikor az érdeklődésem a zene felé fordult, sosem a kortárs zenekarokat hallgattam, hanem a régieket. A Genesis zenekar ma már keveseknek mond valamit. Én az I can’t dance dalt hallottam először, és talán még a videó klipet is láttam anno az MTV-n, és úgy éreztem, ez valami jó zene. Persze ez a négy akkordos dal messze nem az, amit a Genesis jelentett, ez már csak az utolsó lobbanása volt a triónak, szóval elkezdtem könyvtárba járni, mert annak idején csak itt lehetett CD-ket kölcsönözni, és megismerkedtem a zenekar életművével, amit ha nem is minden nap, de néha azért meghallgatok. Ők voltak a progresszív rock egyik úttörői. Sosem rajongtam Phil Collins szóló munkásságáért, de amit a Genesis csinált (beleértve a Peter Gabriellel készült albumokat is, ahol Collins csak dobolt) számomra még mindig meghatározó zenei élmény.

Nos, a Youtube valahogy elém sodorta a zenekar koncertjét, mert most valami búcsúturné zajlik. Itt meg lehet tekinteni az fentebb említett I can’t dance dalt…és hát őszintén szólva, a dal felénél tovább akartam lépni. Aki nem tudná, Phil Collins súlyos gerincsérvvel küzd, dobolni már nem tud, és a színpadon is csak ül, igaz, a hangja nem kopott el, ennek ellenére is szomorú volt látni. Hát, ezért írtam a “hőseim” elmúlásáról. Ha lenne Genesis koncert Magyarországon, épp annyira szeretném őket látni, mint amennyire nem. Az emlékeimben nem ezt a Phill Collinst akarom megőrizni, aki egy székben ülve énekel.

Évekkel ezelőtt ezért sem mentem el a Motörhead zenekar Volt fesztiválos koncertjére, mert az akkor már súlyos betegséggel küzdő énekes/basszusgitáros Lemmyt már nem akartam látni. Ahogy telnek az évek, egyre több zenekar esetében érzem azt, hogy ez lesz az utolsó lehetőség. Még láttam a Rolling Stones Charlie Watts-al, és az AC/DC-t Malcolm Young-al, a Hobo Blues Band-et Póka Egonnal, de még néhány év, és eltűnnek a rockzene öregjei. A hőseim.

Szóval sokat foglalkoztat a zene. Most épp a Genesis. Szóval őrizzük meg az emlékeinkben azt a Phil Collinst, aki így énekli a Land of confusion-t.

Share