Ezeket a sorokat már a Balaton partjáról írom, és így igazán aktuális ez rövid beszámoló a múlt héten tett aligai látogatásomról. Először is, miért olyan fontos ez. Természetesen a helyszíneket most is igyekszem felkeresni, ez pedig még közel is volt, de a lényeg mégis csak az, hogy az első fejezet részben itt játszódik. A Pártüdülőnek nincs igazán jelentősége a cselekmény szempontjából, hiszen ez a fejezet tényleg csak arról szól, hogy felvegyük a fonalat a Szibériai csapda után. Persze arra gondoltam, miért ne tegyem a nyitó jelenetet valami ikonikus helyszínre. Elvégre nem titkolt célom, hogy a regények a szórakoztatáson túl egy kicsit meséljenek a történelemről is. Az aligai üdülőhöz amúgy is elég sok legenda fűződik. Egy kis keresgéléssel több weboldal is ír róla, én mondjuk ezt javaslom.

Sajnos a Rákosi-korszakból nem maradt meg semmit, már ami a felsőbb vezetést illeti, így aki ma ellátogat ide, hiába keresi a főtitkár vagy épp Péter Gábor nyaralóját. Ettől függetlenül úgy éreztem, nem árt, ha kicsit körülnézek. Én az aligai behajtó felől érkeztem, ahol rögtön kiderült, belépőt kell fizetni. Hiába mondtam, hogy én csak fotózni szeretnék, nem vitorlázni, vagy fürdeni, de a szabály az szabály. Végül egy 400 forintos kedvezményes jegyet alkudtam ki. Amúgy ha valaki egy keletebbre eső úton közelíti meg a helyet, akkor simán oda lehet sétálni az épületekhez.

A bejáratnál felhívták a figyelmemet, hogy három helyszínt tudok megnézni. Egyrészt a Castro-villát, ami nem igazán érdekelt, Kádár János villáját, és a korábbi, központi épület maradványát. Bár a regényhez egyik sem kapcsolódik, de ettől még érdekes volt…és egyben szomorú.

Mindkét épületet vastagon borítanak az üvegcserepek, amit a helyi fiatalok gondolom nagy örömmel ütöttek ki még évekkel ezelőtt. Elvégre a lakatlan épületekben úgy tűnik rombolni a legegyszerűbb. Kádár villáját is lassan benövi a növényzet, bent is nehéz kitalálni, melyik szobának mi lehetett a funkciója. Innen nincs messze a part, talán Kádár is itt csobbant nyaranta a vízbe. Nálam nem volt váltóruha, de legalább a kutyám tudott fürdeni egy rövidet.

A központi épület már érdekesebb, ott az emeletre is felmentem. Valószínűleg amolyan bár-jellegű termek voltak itt, esetleg egy társalgó, illetve innen talán lehetett telefonálni, ami akkoriban nem volt olyan egyszerű. Az út mellett amúgy szép platánsor díszeleg.

Ha a Balaton déli partján jártok, mindenképp érdekes meglátogatni ezeket az épületeket. Illetve nekem is írhattok, mert akár egy fröccs melletti dedikálás is megoldható. 😉

Ha ezt a bejegyzést nem a Facebookon követed, hanem mondjuk a Moly.hu-n, vagy a weboldalon, akkor itt is követhetsz.