Azt valószínűleg sokan tudják, hogy az ÁVH (és elődjei) nem csak a hírhedt Andrássy út 60.-ban működtek, hanem Csengery utca, Aradi utca és Vörösmarty utca által határolt tömböt is kisajátította a politikai rendőrség. Nos, tegnap sikerült bejutnom az egyik épületbe, ami szinte hűen őrzi az múltat. Ez egy hosszú bejegyzés lesz, de talán érdemes elolvasni.

Évekkel ezelőtt egy volt osztálytársam, aki akkoriban a Vörösmarty/Aradi utcai rendőrségnél dolgozott, megkeresett, érdekel-e az épület, mert az udvaron még látszik az egykori bitófa nyoma. Természetesen igent mondtam. A bejáratnál megkérdezték, hogy kihallgatásra jöttem-e. 🙂 Szerencsére nem. Az osztálytársam kíséretében átvágtunk az udvaron, tényleg látszott egy négyszögletes folt, négy sötét pöttyel, ami feltételezem a csavarok helyét jelentette. A séta nem tartott sokáig, csak az irodájáig, aztán vissza. Azt viszont már akkor nyilvánvaló volt, hogy a rendőrség nem sok változtatást eszközölt az épületben, és az ötvenes évek egy az egyben köszönt vissza mindenhonnan.

Idén tavasszal aztán kiderült, hogy az épületet azóta kiürítették. Felhívtam az osztálytársam, aki kiderítette, kinek a vagyonkezelésébe tartozik most a terület. Szóval köszi, Bandi. Ezután levelet írtam Dr. Kuczik János Zoltán r. vezérőrnagy úrnak, hogy szeretnék bejutni az épületbe, aki meglehetősen hamar válaszolt, így tegnap délelőtt Baksai Nárcisz c. r. alezredes asszony társaságában beléptem az épületbe. Egyetlen kikötése volt a parancsnoknak: sem kép-, sem videó-, sem hangfelvételt nem készíthettem. Ennek oka pedig az, hogy ameddig a rendőrség vagyonkezelésébe tartozik az ingatlan, úgy kell rá tekinteni, mintha az egy működő rendőrségi épület lenne, ahol persze nyilván nem lehet fotózni. Épp ezért nem tudok képriporttal szolgálni, érjétek be ezzel a beszámolóval…és hát a regényekkel, ahol ezt mind fel tudom használni.

Azt gyorsan szögezzük le, hogy ma már nagyon nehéz eredeti ÁVH-s épületeket találni, hiszen azokat általában jelentősen átépítették. Sokszor voltam a Terror Házában, de a pincében is csak az jutott eszembe, hogy ez csak egy múzeum. A Vörösmarty utca 34/A ma ügyészségi épület, amit jelentősen átépítettek. A Vörösmarty 34/B (Aradi utca) viszont tényleg szinte az eredeti állapotában maradt fenn, hiába használták azt más szervek.

Ha teljesen üres épületnek megvan a maga hangulata. Ahogy romos folyosókon sétáltam, megpróbáltam elvonatkoztatni attól, hogy ez egy rendőrségi épület, de nem mindig sikerült. Végig azon gondolkodtam, vajon mire használta a szobákat az ÁVH, melyik lehetett iroda, és melyik kihallgató szoba. Egyszóval egy kicsit nyomasztónak találtam az egészet. Az itt dolgozó rendőrök talán nem így gondoltak rá, hiszen talán többségük nem is tudott a korábbi “bérlők” munkájáról.

Az biztos, hogy a Vörösmarty 34/B felőli ajtó sokkal inkább valamilyen szolgálati bejárat lehetett, mert innen egy keskeny lépcső fut felfelé egy vaskorláttal. Az Aradi utca felől viszont széles lépcsők vezetnek tovább. Az épületet úgy érdemes elképzelni, hogy az alaprajza egy nyolcast formáz. Középen dupla lépcsősor fut, és innen minden emelet körbejárható. Az irodák nagyjából minden szinten hasonló méretűek, ami alól kivételt képez a harmadik emelet. Valószínűleg itt vezetői irodák voltak (a rendőrség esetében ez így volt), mert itt jóval nagyobbak a szobák. A második emeleten két tárgyaló is működött, egy kisebb, egyszerű, szinte puritán szoba, a másik akár nyolcvan fő befogadására is alkalmas. Itt valószínűleg volt pódium is, tehát a nagyobb gyűléseket itt tartották.

A földszinten voltak a kihallgatószobák. Ezek jóval kisebbek az fenti irodáknál, feltehetően egy íróasztalon és néhány széken kívül semmi más nem fért el bennük. Minden esetre ahogy ott áll az ember, nem nehéz elképzelni, mi történhetett odabent.

A fogda felé (itt nem voltam) át kell menni egy kis udvaron, ahol a már említett bitófa nyomai vannak. A pince pedig tényleg nagyon nyomasztó. Bár a beszámolók szerint több emelet mélyre lehetett lejutni, itt csak egy pinceszint volt. A csatorna közvetlenül alattunk húzódott, ezért kicsi a valószínűsége, hogy több emelet mélységben lettek volna cellák. Az ugyanakkor biztos, hogy jelentős szintkülönbségek voltak az épületek között. Egy helyen látszott is, hogy a szomszédos tömb pincéjébe egy rámpán lehetett volna átjutni. Emellett a fent is több helyen látszódtak az elfalazott folyosók, amik korábban átvittek az Andrássy út 60.-ba, vagy más épületrészekbe.

A pincében sok kis szoba volt, egykori cellák, melyeknek zöldre festett vasajtajuk volt. Ugyanakkor voltak dupla ajtós, lambériázott szobák, ahol valószínűleg szintén folytattak kihallgatásokat. A pinceszinten van egy hatalmas csarnok-szerű hely (rendőrségi bűnjel raktár), ahol szerintem be tudtak zsúfolni egy csomó embert, gyanúsítottakat, őrizeteseket. Ebből egyébként kettő is van, a nyolcas alaprajzú épület két középső része. Most, hogy teljesen üres és néptelen a hely, minden sokkal komorabb, és ahogy írtam, nyomasztóbb.

Sajnálom, hogy ezt csak írásban tudom megosztani veletek. Mondhatnám azt is, hogy “nagy élmény” volt, ami talán furán hat, mégis, a regényírás szempontjából szerintem nagyon hasznos és tanulságos volt. Örülök, hogy részem volt benne, ezért újfent köszönettel tartozom a fentebb említett személyeknek. Mindezt pedig megpróbálom jól használni a készülő regényhez…is. Nyárig még jelentkezem néhány bejegyzéssel, aztán remélhetőleg eljutok egy kicsit nyaralni is.