Követségi könyvtár 2.

A múlt héten arról írtam, hogy elkezdtem utána nézni annak, hogyan működött korábban a budapesti amerikai követség könyvtára. A nagykövetség tovább irányított, és a héten kaptam is választ Amerikából. A The Office of the Historian-tól kapott levélben is sajnos csak azt van, hogy ilyen mélységben nem tudnak adatokat közölni. Kaptam újabb linket, de végül arra jutottam, nem biztos, hogy megéri a kutatást ebben az irányban folytatni. Kaptam viszont egy érdekes cikket. 1951-ben ugyanis a magyar kormány nem csak a könyvtárat, de az intézményben működő filmszínházat is bezáratta, mert ezek szerintük (és valószínűleg nem indok nélkül) kémtevékenységre adnak lehetőséget. Gondolom, most már sejthető, engem miért érdekel a téma.

A Washington Post 1951-es cikke

Szerencsére az ÁBTL munkatársai is tudtak segíteni. A könyvtár valóban szabadon látogatható volt, már aki vállalta ezt a kockázatot. Persze időpontot kellett kérni, hiszen csak kérésre nyitott ki a könyvtár, ráadásul a jelentkezőket azért az amerikaiak is „lekáderezték”, elvégre akárkiket nem akartak beengedni az épületbe. Innentől kezdve ez már amerikai terület volt, tehát aki esetleg amerikai segítséggel akarta elhagyni az országot, azoknak itt volt egy nagyon halovány esélyük. A követségen sok magyar dolgozott, őrök, takarítók, tolmácsok, titkárnők, de akár magasabb rangú személyzet is. Persze hozzájuk többen is keresték a kapcsolatot. Egyrészt az ÁVH, hiszen egy titkárnő megfelelő adatokat tudott kiszivárogtatni, és persze (valószínűleg) a magyar állampolgárok is, akik valamilyen módon disszidálni akartak.

Amint látjátok, egy ilyen apróság is rengeteg utánjárást igényel, hogy azután hitelesen jelenjen meg a regényben.

Share