Szerintem a legtöbb írót mardossa a kétség, amikor nekifog a második, vagy épp a harmadik regénynek. Vajon lesz-e olyan jó, mint az előzőek? Sikerül-e hozni ugyanazt a színvonalat? Persze lehet, hogy a tizedik regény után ez már elmúlik, az ember csak ír, mert az olvasók addigra már csak kötelességből is megveszik az új könyvet, még ha nem is olyan jó, mint az előzőek. Erre számos példát lehetne hozni. Én viszont még abban a fázisban vagyok, hogy igenis aggódom azon, hogy az ötletekből később mennyire lesz jó regény.
Ezzel kapcsolatban pedig a következő jutott eszembe. A múlt heti, Moobius-os beszélgetésen kérdezte valaki, hogy megvitatjuk-e az ötleteinket másokkal. Erre azt válaszoltam, hogy bizonyos mértékig igen. A történelmi vonatkozású elemeket muszáj egyeztetni még az elején, hogy később nem fussak bele valamiben, ami csorbítaná a könyv hitelességét. És ilyenkor akaratlanul el kell árulni a történet bizonyos elemeit. Azt nem állítom, hogy megvitatjuk, hogy az ötletekből mennyire lesz jó regény (ami úgyis csak a végén derül ki), de ha nagy marhaság jut az eszembe, akkor az még időben kiderül. Erre amúgy jó példa a Csengőfrász (is), hiszen itt valakivel muszáj volt megbeszélni, hogy ami az utolsó előtti fejezetben kiderül, az mennyire reális. A mostani regényötletemet is meg kellett tehát beszélni az ÁBTL történészeivel. Persze valóban jó lenne leülni valakivel (egy sör mellé), és kicsit átrágni magunkat együtt a cselekményen, de egyelőre nem hiszem, hogy lesz ilyen a közeljövőben.
A másik téma, ami szintén előkerült a beszélgetés során, hogy mennyire építjük be az olvasói “elvárásokat” a történetbe. A Csengőfrász után többen is mondták, hogy nincsenek igazán női karakterek. A Szibériai csapdában egyből három fontos női karakter is született, ugyanakkor egyáltalán nem az elvárások miatt. Így adta magát a cselekmény. A Moly-on nemrég azt olvastam, hogy a Szibériai csapda pedig kevésbé szól az ÁVH-ról, inkább csak a fenyegetésről, és az akkori légkörről. Ezzel nem is vitatkozom. Nem akartam megírni kétszer ugyanazt a regényt. Az viszont biztos, hogy az új történet kétharmada ismét Budapesten játszódik majd, ezért nagy valószínűséggel több oldal jut a Sztálin út 60-nak. És ez újfent nem az olvasói elvárások miatt alakult így. Ezt kívánja a történet.
Aki azonban az új regényre vár, azok kedvéért ismét leírom, csak az adatgyűjtés és a tervezés hónapokig tart, így messze van még az új ÁVH regény.
