Húsvét előtt nem erről akartam írni, de valahogy így alakult.

Ma sikerült megnéznem a Jules szökése című dokumetumfilmet, ami Recskről, illetve Michnay Gyula szökéséről szól. Egy kicsit csalódott voltam, mert sok újdonsággal nem szolgált a film, de ez lehet pusztán azért van, mert tényleg elég sokat olvastam a témáról. Lehet, az átlagos tv-néző számára (ha van ilyen) sok benne az újdonság, sőt talán az egész az. Michnay története lehetett volna egy magyar Pillangó-sztori, ahogy azt Henri Charriére megírta annak idején, de még sem lett az. Annak idején készült erről film, de számomra inkább a felejtős kategóriába esik, pedig az alapanyag tényleg tökéletes. Párja lehetett volna az Alcatraz-i szökésnek, vagy más, hasonló témájú filmnek és regénynek.

Ennek kapcsán pedig az jutott eszembe, hogy ha valamiről, hát akkor Recskről mindig is szívesen írtam volna, amivel csak egy bökkenő van: nehéz egy fiktív történetet kreálni úgy, hogy ne változtassak a történelmi tényeken. Michnay fentebb említett szökését kár lenne kiszínezni, vagy újraírni. Más, hasonló történet esetében meg a befejezés lenne eleve kódolva, hiszen nem lenne hiteles egy másik szökés, vagy bármi, ami szembe megy a történelmi tényeknek. Recskről viszonylag sokat tudunk, ezért nehéz cselekményt írni úgy, hogy az belesimuljon a történelembe. Ennek ellenére akit érdekel a téma, akkor javaslom a Recsk – Egy titkos kényszermunkatábor története című filmet, ami elérhető a neten.

Sajnos a filmterves projekt egy kicsit megakadt, rajtam kívülálló okok miatt, de remélem egyszer lesz belőle valami. Az új regényhez gyűjtögetem az ötleteket, de ahogy sokszor és sok helyen elmondtam, nem akarok kapkodni. Majd egyszer nekiállok, ha eljött az ideje.