Mit olvastam 2020-ban

A Moly.hu nyilvántartása szerint idén 50 könyvet olvastam el, ami több, mint 20 000 oldal. Ez egyben személyes rekord is. Valószínűleg közrejátszott ebben a járvány is, és a karantén. Sokféle kötet került a kezembe, most közreadom a legjobb és legrosszabbakat. Elvégre év végén mindenki ilyen listákat gyárt. Tehát.

A legjobb 5 könyv 2020-ban (nem fontossági sorrendben)

N. Nagy Zoltán: Keselyű. Korábban már leírtam, hogy mennyire tetszett ez a könyv, és tényleg, nem azért mondom, mert közben a szerzővel felvettem a kapcsolatot, van köztünk valami barátság, ráadásul ő is olvassa ezt az oldalt. Tényleg jó könyv volt. Egy krimi, ami nekem leginkább a Hannibal Lecter történeteket juttatta eszembe.

Stephen King: Tortúra. A 20 000 oldal leginkább azért jött össze, mert több, mint 10 könyvet olvastam el Kingtől. A Tortúra tényleg odaszegezi az olvasót a könyv mellé, és még utána sem engedi el. Egyedül az zavart, hogy míg az angol eredetiben a Misery tulajdonnévként is megállja a helyét, addig magyarul egy Tortúra nevű szereplő fura. De ettől még zseniális a könyv.

Frank Herbert: Dűne. Régóta tervben volt ez az alapmű, és tényleg igaz rá, hogy megkerülhetetlen a műfajban. Olvastam a folytatásokat, de ezek meg sem közelítik az első regényt.

Paul Auster: 4,3,2,1. Ritkán olvasok ilyen típusú szépirodalmat. Ez a Nagy Amerikai Családregény. Ráadásul elég terjedelmes, de ennek ellenére elég hamar beszippantott, és egyáltalán nem bántam meg, hogy nekivágtam, annak ellenére, hogy egy korábbi Auster regényt már olvastam, és semmi nem maradt meg belőle.

Alessandro Vespignani: A jóslás tudománya. Talán érthető, hogy a járvány kapcsán ez a tudományos ismeretterjesztő könyv nagy hatással volt rám, és szerintem sokak számára jelent segítséget, hogy megértsük a körülöttünk lévő világot.

Csalódások 2020-ban.

King már szerepelt fentebb, sajnos Az intézet című regénye elmaradt a várakozáshoz képest. Hasonló volt a helyzet Michel Bussi Ne engedd el kötetével, mert bár a Fekete vízililiomok zseniális volt, ez kevésbé. Nagyon vártam Matt Ruff Lovecraft földjén regényét, de mélységesen csalódtam benne. Akárcsak Dimity Glukhovsky Futu.re regényében, ami hosszú volt, unalmas és értelmetlen. Végül Edgar Cantero Kotnyeles kölykök című regényét említem még meg, amit úgy harangoztak be, hogy Scooby Doo és a Cthulhu mítosz fúziója, de elég gyatra lett. Sajnos.

Hát, ezeket olvastam idén, remélem jövőre is hasonlóan színes lesz a lista.

Share