A hosszas várakozás és a kitartó telefonálás úgy tűnik meghozza a gyümölcsét. De kezdjük az elején. Ahogy az talán kiderült a korábbi bejegyzésekből, jelenlegi kiadóm nem kapkodott két kézzel a kézirat után. Megfogalmazott bizonyos kritikai észrevételeket, amikkel azonban sem én, sem pedig a kéziratot olvasók nem értettek egyet. Némi szőrszálhasogatásnak tűnt a dolog, és elhangzott a levélváltás során az is, hogy amennyiben nem változtatok a szövegen, annak válás lesz az oka.

Nos, ezután kezdtem el más vizekre evezni, és a kéziratot végül három helyre küldtem el (némi segítséggel). Egy esetben érkezett válasz, és ezt jeleztem is itt, de ez több, mint egy hónapja volt. A pozitív kezdet után több hetes hallgatás következett. Én próbáltam elérni a kiadót, hogy némi írásos nyoma is legyen a megbeszélésnek, mert nem akartam lukra futni, és felégetni magam mögött minden hidat. Ma ismét beszéltem a kiadó vezetőjével, aki megerősítette a szándékát a kiadást illetően. Bele szeretnék tenni a könyvet a kiadó második féléves tervébe, és akkor 2020-ban megjelenthet a regény. Hogy pontosan melyik kiadóról van szó, az egyelőre nem publikus, csak ha majd megszárad a tinta a szerződésen. Persze várjuk ki a végét, de most úgy tűnik, mégiscsak van fény az alagút végén.