2 éves évforduló

Szerencsére a Facebook szeret emlékeztetni a korábbi megosztásokra, így nemrég feldobta, hogy két éve kezdtem hirdetni a Csengőfrász megjelenését. Most már tényleg időszerű lenne az új regény. Szerencsére ennyi idő után is születnek olvasói értékelések, mint például ez (csak ott töröltem belőle, ahol esetleg utalás van a cselekményére):

„Nagyon-nagyon tetszett nekem ez a könyv! Az elejétől a végéig lekötött (bár bevallom, a prológust sokáig nem tudtam hova tenni és többször visszaolvastam, hogy ez most akkor miért is volt jelentős, de a végére összeállt a puzzle), és sajnáltam, hogy ilyen hamar véget ért, szívesen olvastam volna még tovább.
Történelem terén szükségtelen szerénység nélkül állíthatom, hogy viszonylag otthonosan mozgok, így a főbb szereplőket, időszakot nem kellett bemutatni, de nagyon átjött, hogy sok kutatómunka áll a regény mögött, kábé elhiszem, hogy a szerző még a korabeli időjárásjelentéseknek is utánanézett, amikor az egyes napokon például esőről írt. 🙂
A stílus is nagyon tetszett. A kiadó miatt kicsit féltem, de abszolút nem volt ponyva, nagyon természetesnek hatott, nem voltak felesleges modorosságok, túlzott leírások. Pont az én kedvemre való volt.
Hogy a történetről is szót ejtsek, kicsit a Sunderland ’till I Die doku-sorozat jutott eszembe… amikor tudod (sejted), hogy hogy fog végződni a történet, de akkor is reménykedsz, hogy hátha fordulnak a dolgok. De – és ez szintén nagyon tetszett – itt is realista volt a könyv. Ebben a korban bizony így végződtek a történetek, nincs feloldozás a végén, nem simogatják meg a fejed […].
Ami még szintén eszembe jutott olvasás közben, az Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II. című könyve volt, ami szintén ebben a korszakban, csak egy másik helyszínen (Moszkva) játszódik, de ott is több szinten zajlik a cselekmény, a legfelsőbbtől (Sztálin, itt: Rákosi), a középen át (Abakumov, itt: Péter Gábor és az ÁVH), egészen le a közemberekig, mindenki gondolataiba kicsit betekintünk. A regény végi fordulat pedig teljesen meglepett, mondom, a prológust egészen idáig nem tudtam hova tenni, mert ott nem említettek neveket.
Összefoglalva, nagyon tetszett a könyv, kíváncsi leszek a következőre. :)”

Ezúton is köszönöm Ákos értékelését.

Share