Egy krimi akkor jó, ha a végén lévő csavar tényleg meglepi az olvasót, mindamellett a magyarázat teljesen logikus. Ami a Szibériai csapda megjelenését illeti, az valóban meglepő volt, bár az én véleményem szerint nem minden tekintetben logikus.
Azt történt ugyanis, hogy miután zöld utat kaptam, a kiadó csak ezután ért a szöveg végére. És tett néhány kritikai észrevételt. Persze ez így rendben is lenne, hiszen ritkán születik elsőre tökéletes kézirat. Meg azt mondhatjuk, hogy ők értenek hozzá, tehát tessék szépen nekiállni javítani. Ugyanakkor ahogy korábban, úgy most is megosztottam a kifogásokat, kritikákat mindazokkal, akik részt vettek a kézirat elkészültében, és velük mégis ugyanazt gondoltuk: nevezetesen azt, hogy a kritika nem teljesen releváns. A kiadó szerint az engem segítők nem akartak megsérteni a véleményükkel, de mondjuk ez sem igaz, hiszen volt köztük olyan, akivel egyetlen egyszer találkoztam korábban, így igazán nem nevethettük a viszonyunkat barátinak. De mindegy is. Elhangzott az is, hogy történelmileg nem minden hiteles. Azok után, hogy az ÁBTL két történésze is átolvasta a szöveget. Hogy konkrét legyek: Rákosit és Péter Gábort nem egy végtelenül gonosz és cinikus embereknek állítottam be. Megjegyzem, ők mindössze egy fejezetben szerepelnek, ugyanakkor az életrajzuk eléggé árnyalja a róluk alkotott képet. Nem kívánok részletes listát közölni mindazon részekről, ahol nem egyezik a kiadó és az én véleményem. Ugyanakkor nyilvánvalóvá tették, hogy amennyiben nem változtatok a szövegen, akkor elválnak útjaink.
Remélem mindenki emlékszik, hogy két hete még könyvfesztiválos megjelenésről írtam. Mi lesz akkor most. Egyrészt nekiállok a szövegnek, viszont csak olyan mértékben írom át a szöveget, amivel én magam egyet tudok érteni. Az tehát nyilvánvaló, hogy nem biztos, hogy minden tekintetben eleget tudok tenni a kiadó elvárásának. Ezután még mindig előfordulhat, hogy azt mondják: rendben, legyen az arany középút, de az ellenkezője is előfordulhat.
Épp ezért a kézirat megjelenése érdekében más lehetőségeket is megpróbálok kiaknázni, azonban erről egyelőre nem lenne helyes beszélni. Én hiszek a kéziratban, mindazok véleményében, akik eddig beletették a munkájukat, és abban is, hogy idén lesz még ebből megjelenés. Előbb vagy utóbb.