Újév

Az ünnepeket (természetesen) azzal töltöttem, hogy átolvastam a kéziratot, és kijavítottam benne minden hibát, amit találtam. Kihúztam mondatokat, máshol betoldottam egy-két új bekezdést, így egy nappal az év utolsó napja előtt most már tényleg befejeztem a kéziratot. Persze a szöveg még így sem teljes, hiszen januárig még az általam felkért szakértők is átolvassák, és az ő észrevételeiket figyelembe véve adom majd le a kéziratot. Ez valamikor január végén, február közepén esedékes.

Most, hogy hamarosan véget ér az év, ideje megköszönnöm mindenkinek, aki ebben az évben (is) támogatott, olvasta a bejegyzéseket, megosztotta őket, terjesztette a Csengőfrász jó hírét. Természetesen a legtöbb köszönet azokat illeti, aki az új regény létrejöttében is segítettek (vagy még épp benne vannak az olvasásban), ezért alább olvashatjátok a kézirat végén található köszönetnyilvánítást. Ez persze még bővülhet a megjelenésig. Tehát:

„Mindenek előtt szeretném megköszönni a családomnak a türelmet, hogy hagytak dolgozni a kéziraton. Mert voltak olyan délutánok, amikor a játszótéren kellett volna lennem a gyerekkel, de ők inkább az anyjukkal mentek, és hagytak engem dolgozni. Akárcsak korábban, a legnagyobb segítséget most is a feleségem, Évi jelentette, aki az első olvasója és korrektora is volt az elkészült fejezeteknek.

A regény sosem született volna meg az Állambiztonsági Szolgáltok Történeti Levéltára (ÁBTL) támogatása nélkül. Cseh Gergő Bendegúz biztosította számomra a kutatáshoz szükséges szakmai hozzájárulást. A levéltári munkában Pócs Nándor volt a segítségemre, aki kikereste a megfelelő aktákat, de legfőképp megtalálta nekem azt az egyet, ami részletesen írt a piliscsabai laktanyáról. Okváth Imrének beszéltem először a regény cselekményéről, és annak kapcsolatáról a Katonapolitikai Osztállyal. Több forráshoz is rajta keresztül jutottam hozzá. Cserényi–Zsitnyányi Ildikó és Müller Rolf ismét lelkiismeretesen átolvasták a kéziratot, hogy az szakmailag is hiteles legyen.

A hadtörténeti kérdéseket Benedek Levente segített tisztázni. Rengeteg segítséget kaptam tőle, hogy hol keresgéljek pontos adatok után, és milyen honlapokon olvassak utána az általam feltett kérdéseknek. Rajta keresztül jutottam el Horváth Józsefhez, aki 1950–ben töltötte sorkatonai szolgálatát a piliscsabai laktanyában, így egy személyes találkozó után első kézből kaphattam információkat a korabeli katonai életről. Horváth úr nem szolgált tovább, de a segítségért cserébe beleírtam a regénybe, és előléptettem ezredessé. Szintén Leventén keresztül vettem fel a kapcsolatot Pánczél Mátyással, aki segített tisztázni néhány további kérdést a laktanya kapcsán.

A legnagyobb segítséget azonban Gere Ágnes és Fülöp Attila jelentette, akik hétről hétre olvasták a kéziratot, kigyomlálták a hibáimat, és felhívták a figyelmemet minden pontatlanságra, vagy logikai bukfencre. Megvitattam velük a felmerült kérdéseimet, és ha elbizonytalanodtam, merre vigyem a cselekményt, abban is segítettek. Javaslataikat rendre beépítettem a szövegbe. Ráadásul mindig olyan lelkesítő e–maileket küldtek az elkészült fejezetek után, amik folyamatosan arra ösztönöztek, hogy folytassam az írást.

Csengőfrász című regényem megjelenése után szinte mindenki azt kérdezte, miért döntöttem úgy, hogy erről a témáról akarok írni. A válasz röviden annyi volt: mert érdekelt. Azt is elmondtam, hogy az érdeklődés Faludy György versei és a Pokolbéli víg napjaim elolvasása után alakult ki, és ehhez Földes László HOBO munkássága vezetett el. Most végre írásban is lehetőségem van ezt megköszönni neki, hiszen láthatóan a lelkesedés kitartott, és elvezetett egy második könyvig. Tiszteletem jeléül őt is beleírtam a kötetbe. Ha valaki szeretné megtalálni, ahhoz a 9. fejezetig kell visszalapozni.

Végezetül pedig köszönöm mindenkinek, aki megvette a Csengőfrászt, elolvasta, és valamilyen formában visszajelzést küldött nekem róla. A sok pozitív kritika segített az elhatározásban, hogy megírjam ezt a könyvet. Remélem továbbra is élvezem majd a bizalmat.”

Ezúton kívánok minden olvasónak boldog újévet, és remélem, 2020-ban tényleg új könyvet vehettek a kezetekbe.

Share