A Csengőfrász esetében a cím viszonylag későn született meg. Egész sokáig ÁVH-regény munkacímen írtam, aztán nem sokkal a befejezés előtt ugrott be, hogy ez akár jó is lehetne. Ennek fényében aztán itt-ott alakítottam cselekményen. Ennek a második regénynek a címe is kalandos utat járt be. A legelső ötlet a Vezércsel volt, és a jegyzetfüzetembe is ez került. Mindenképpen olyan címben gondolkodtam, aminek köze van a sakkhoz, és persze a cselekményhez is. Nyáron aztán kiderült, hogy sakkban alkalmazott vezércsel nem egészen az, amire én gondoltam, így jutottunk el a Tisztáldozat munkacímhez. Ezzel pedig az volt a gond, hogy nem annyira fogós. Valószínűleg senki nem venné le a polcról, még egy jó borító esetén sem. Így tovább keresgéltem, míg végül rátaláltam a szibériai csapda néven ismert, a sakkban alkalmazott csapdára, amit bárki megtalálhat a neten. Ez végül annyira tetszett, hogy meg is maradtam ennél, ráadásul a benne alkalmazott lépéssor is elég jól illeszkedett a cselekményhez. Sajnos a szibériai csapdát az ötvenes években még nem alkalmazták, ezért egy apró változtatást kellett alkalmazni a szövegen. Ugyanakkor gyanítom, az olvasók zöme nem fog ebben hibát találni. Az új címet ezután megosztottam a kézirat olvasóival és a borítót készítő fotós kollégával is, akik egyöntetűen lelkesedtek érte. A cím persze sok mindenre utal, egyet kivéve: Szibériára! Viszont remélhetőleg tényleg figyelemfelkeltő lett, épp ezért remélem, aki meglátja, talán tényleg leveszi majd a polcról.