Mindenek előtt, november 1-ig bezárólag sikerült megírni 11 fejezetet, és akik eddig olvasták, ők mind elégedettek vele. Ennek örömére két napig nem is néztem rá a szövegre, és lehet, még ma sem fogok. Elvégre elég intenzív két hónap áll mögöttem. És mivel új hónap, ezért, ahogy ígértem, megosztok majd egy rövid részletet egy újabb fejezetből. Előtte azonban valami egészen más.

Miről szól a regény? Erre a kérdésre kétféle választ is lehet adni. Ha megnézzük, akkor a Csengőfrász is alapvetően két dologról szólt. Egyrészt elmesélt egy történetet, ami a fülszövegen is olvasható, és ha még nem olvastad a regényt, akkor nem lőném le a cselekmény egyes részeit. Másrészről viszont igyekezett hűen bemutatni az ötvenes évek ÁVH-jának működését. Nyilván, ha most is erről írtam volna, azzal sok újat már nem mondanék. Épp ezért ebben a regényben is van egy félig fiktív történet, aminek köze van az egykori Katonapolitikai Osztályhoz, annak vezetőjéhez, Pálffy Györgyhöz, illetve a hozzájuk kapcsolódó személyekről. Számomra ugyanakkor ez a regény arról szól, milyen hatással volt a rendszer az egyénekre. Milyen áldozatokat kellett meghozni, hogy túléljék a mindennapokat, illetve hogyan tette tönkre az embereket, nem csak fizikálisan, de szellemileg is. Azokat is, akik kiszolgálták a rendszert, és azokat is, akik annak az áldozatai voltak.

Remélem megint sikerül megismertetni egy apró szeletét a múltnak, ami mellett talán még jól szórakozunk, izgulunk a cselekményen.