Az alábbi levelet már három-négyszer elolvastam, és még mindig meg vagyok hatva a benne foglaltaktól. Csak azokat a sorokat töröltem belőle, amelyek esetleg elárulnak valamit a történetből, vagy túlságosan személyes jellegűek.
“Kedves Dániel!
Tudom, a mai világban nehéz elhinni, de könyvének még Taliándörögdön nekiugrottam és 6 éjszaka alatt kiolvastam. Nagyon izgalmasnak indult és a kor, amiben játszódik, engem mindig is érdekelt. Sőt, mint azt bizonyára tudja, de valamennyire érintett is voltam […].
Izgalmas volt és néhány karaktert jól megformázott. A befejezés, […] teljesen megdöbbentett. Úgy érzem, hogy még legalább 200 oldal belefért volna, hogy az órásmestert, Kovácsikot, Péter Gábort vagy a színészt. jobban megrajzolhassa. A pszichológus vonalban is több minden benne maradt, ahogy Princzben is. A pincében élvezkedő, Horthyéktól öröklött aktakukac viszont szépen kirajzolódott.
Szabados jellemét leszámítva, mindegyik szereplő kaphatott volna többet, elbírta volna a könyv. Így a sztori még pontosabb ábrát jelenthetett volna, hasonlóan mint egy Rembrandt, vagy Brueghel kép. (Recece).
Ezek a megjegyzések azt mutatják, hogy nagyon tetszett a könyv, jó a stílusa és szívesen olvastam volna még 200 oldalt, annyira érdekes volt.
Köszönöm figyelmét és tiszteletét, aminek továbbra is igyekszem megfelelni.
Üdvözlettel
Hobo”
