Sűrű hétköznapok

Ahogy azt tapasztalhattátok, a blogbejegyzések is ritkultak egy keveset, melynek egyszerű oka pusztán annyi, hogy nincs időm másra. Úgy terveztem, hogy a következő 5 hétben lesz némi időm, de egyelőre még ez is teljesen bizonytalan, így az Ünnepi Könyvhétig tudok előre tervezni. Ami valószínűleg az elmúlt egy év utolsó fontosabb eseménye lesz a Csengőfrász életében. Lassan egy év telt el a megjelenés óta, és igazán nem panaszkodhatok, elvégre jól fogy a könyv, és jó kritikákat is kaptam. Ugyanakkor már a Könyvfesztiválon is érződött, hogy sok idő eltelt a megjelenés óta, és a könyv nincs annyira fókuszban. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy tovább lépni csak akkor tudok, ha tovább folytatom az írást. Amire most épp nincs időm, ez tehát a klasszikus 22-es csapdája. Azért bizakodó vagyok, mert sokan állnak mögöttem, és persze megvan bennem az akarat, hogy legyen folytatás, avagy inkább második regény, de amíg a megélhetés nem az írástól függ, addig sajnos ez marad hobbinak. Addig is egy friss vélemény a Moly-ról:

„Hú, te jó ég… Ez a regény kimondhatatlanul jó volt. Árnyalt szereplők, baromi jó sztori, a történelem bemutatása… Mint egy séta a Terror Házában élő szereplőkkel.
Köszönöm, remélem olvasunk még Cserhalmi Dánieltől.
Ui: Kondor hatását szerintem lehetett érezni, jó volt beülni az Abbáziába ;)”

Nos, aki a kezdetektől követi az oldalt, az tudja, mi az összefüggés Kondor és a regény születése között. Aki meg nem…nos, akkor keressetek rá az oldalon. 🙂

Share