Tudom, rengeteg dologról írhatnék, olyan témákról, amit korábban megígértem, így például ha lesz időm, akkor írok a Katonapolitikai Osztályról (katpol) is, vagy annak vezetőjéről, Pálffy Györgyről, és sok minden másról is, de egyelőre nincs sok időm sem erre, sem a regényre. Sajnos. De szerencsére nincsenek határidők, amikhez tartanom kell magam.

A múlt héten A Tamás Renner Photography révén csináltunk pár promóciós képet, amit az esetleges médiamegjelenéshez el tudok küldeni magamról. Tamás csinálta egyébként a könyv borítóját is. Ezen kívül a Levéltárba is eljutottam, és átolvastam Berkesi András és Kardos György elérhető aktáit, hogy egy kicsit okosabb legyek, milyen ügyeket is gyártottak ők annak idején. Sajnos az ő aktáikból nem tudtam kihámozni annyit, amennyit szerettem volna. Ugyanakkor a regény cselekménye már a katpol megszűnése után játszódik, szóval csak amolyan flashback jelenetek miatt szükséges ezekről egy kicsit többet tudni. Végül sikerült felvenni a kapcsolatot egy úrral, aki 1950 és 1952 között a piliscsabai laktanyában szolgált, és vele elvileg a héten találkozom. Ezen kívül beszereztem Hauck János Piliscsabáról írt kötetét is, ami persze elég részletes, de pont a vonatkozó időszakról nem tudok meg sokat.

Ezek után persze felmerül a kérdés, miért akarok én mindenképp Piliscsabáról írni, hiszen Budapesten is volt laktanya, ráadásul a korabeli Budapestről már elég sok anyagom van. Nos, ez így van, de a cselekmény szempontjából jó, ha egy kicsit elszigetelt helyre teszem a történetet, ahol, mondjuk úgy, bizonyos dolgokat könnyebb végrehajtani, aminek kevesebb tanúja és nyoma van. Hát ennyit a spoilerről. Úgyhogy dolgozom, tervezek, agyalok, aztán egyszer csak nekiállok majd összerakni valami vázlatot, és akkor nyártól talán neki lehet vágni a másodiknak. Talán.