Olvasónapló – 2018

A könyvekkel foglalkozó blogok rendre közzéteszik a legjobb könyvek listáját minden évben. Így jött az ötlet, hogy én is írjak erről, igaz, a 2018-ban megjelent könyvek közül mindössze egy jelent meg idén. Ráadásul az alább megosztott kötetek valószínűleg nem is a legjobb könyvek, mindössze az én ízlésemet tükrözik. Ami ráadásul elég szubjektív. A moly.hu szerencsére nyilvántartja az olvasmányaimat, így nem volt nehéz átfutni, mit is olvastam 2018-ban. Tehát lássuk, mit szerettem olvasni ebben az évben.

Elsőként máris egy kicsit csalok, ugyanis Stephen King Setét torony ciklusát már a tavalyi évben elkezdtem, 2018 elején az 5. kötetnél jártam, és nem is nagyon akartam abbahagyni. Tulajdonképpen ez vezetett el újra Kinghez, akitől olvastam pár regényt, de valahogy mindig is fanyalogtam, főként azok befejezése miatt. A Setét torony viszont olyan mértékben rántott magával, hogy képtelen voltam letenni a regényeket. És itt még a befejezéssel is elégedett voltam, sőt, egyenesen tökéletesnek tartom a ciklus lezárását. Ez az olvasmányélmény vezetett újabb King kötetek elolvasásához, ami ugyan már hagytak némi kívánnivalót maguk után, de mégis kiemelkedtek a 2018-as évben. Így olvastam tehát el A búra alatt, illetve a talán legjobbnak tartott Az kötetet is.

A következő két kötet a zenéhez kapcsolódik. Az egyik Janis Jonevs Metál című regénye, ami teljesen magával ragadott. Egy kis lettországi faluban játszódik a történet, ahol a rendszerváltás után hirtelen betör a rock és a metál zene. Sok esetben ismertem magamra, a „rockerlétre”, annak minden fontosabb elemére, és egyúttal jó volt visszagondolni a gimis és egyetemi éveimre, amikor én is megismerkedtem ezzel a zenével. A következő könyv már sokkal inkább szűkebb rétegnek szól, ez ugyanis Bruce Dickinson Mire való ez a gomb című önéletrajzi írása. Aki nem tudná, ő az Iron Maiden énekese, ami történetesen az egyik kedvenc zenekarom. Élvezet volt olvasni, és sajnáltam, amikor véget ért a könyv.

És végül, ebben az évben olvastam el Cormac McCarthy Az út című könyvét is. Valójában úgy jutottam el hozzá, hogy elolvastam a Suttree-t, ami nem volt rossz, a hangulata nagyon tetszett, de mégsem éreztem azt, hogy ez életem legjobb könyve. Az út viszont végleg meggyőzött, hogy engem érdekel McCarthy munkássága, és még olvasni akarok tőle a jövőben is.

Idén sikerült több, mint 40 könyvet elolvasni, ami azt hiszem szép teljesítmény, főként ha figyelembe vesszük, hogy a Stephen King kötetek meglehetősen vaskosak. Remélem jövőre is jó könyvek kerülnek a kezembe. Mindenkinek kellemes olvasást kívánok.

Share