“2014-ben elhatároztam, hogy regény írok, s úgy döntöttem a világ elé tárom e munka minden egyes mozzanatát, örömét, kudarcát, problémáját. ”

Ez olvasható a honlapon a “bemutatkozás” fülön. Most 2018 áprilisát írjuk.

Mindenek előtt meglepett, milyen sokan reagáltak a héten kitett képre. Azt gondoltam, hogy e blogot egy igen szűk kör olvassa, de most úgy tűnik, többen vagytok. És ez igazán örömteli. Remélem a könyv elolvasása is hasonló örömet okoz majd mindenkinek. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ahogy azt láttátok, kaptam egy kiadói szerződést. És most újra nézzük meg az évszámokat. 2014-2018. Vajon mindenkinek ilyen sokáig tart? Megmondom őszintén, az elmúlt pár évben nem mindig hittem benne, hogy sikerülni fog. Mondták már nekem, hogy minek próbálkozol, add ki magánkiadásként, aztán úgy talán felfigyelnek rád a kiadók. De én ennél ambiciózusabb voltam. Szóval most itt vagyunk valami küszöbén. A szerződést elküldtem egy barátomnak, elvégre  lássa már egy jogász is, mielőtt eladom a lelkem. 🙂 Ez egyébként szerencsére nincs a szövegben. Másrészről meg olyan sok módosítást feltételezem nem kérhetek, a jogdíj sem ugrik a duplájára, csak azért mert én ezt szeretném. Szóval ha minden jól megy, akkor holnap aláírom, és utána már csak a kezünket kell összetenni. Hogy a szponzorpénz eljusson időben a nyomdába kerülés előtt, és hasonló apróságok. És ha ez is megvan, akkor tényleg találkozzunk a Vörösmarty téren, hátha nem kell majd egyedül ülnöm száraz pogácsák társaságában.