Ha olvastátok a múlt heti bejegyzést, akkor abból akár messzemenő, pozitív következtetéseket is le lehetne vonni. A Facebook azonban szeret emlékeztetni az évekkel korábbi eseményekre, és ez azért óvatosságra int. A 2017-es első bejegyzés ugyanis “Végre! Fény az alagút végén” címmel jelent meg, melyben egy történész szakértő igencsak lelkesen írt a kéziratról, meg a kiadásról, aztán, ahogy az ábra mutatja, még mindig nem jutottunk egyről a kettőre. Pedig egy évvel ezelőtt pont ilyen lelkes voltam mint most. De menjünk tovább. Négy hónappal később, május elején azt írtam, még több remény van a kiadásra, mert akkor épp négy különböző kiadónál is megfordult az anyag. Az egyik kiadó végül visszatáncolt, a másikat én nem kerestem, a harmadik meg azt mondta, hogy ez most nem fér be a kiadói tervbe. A negyedik viszont még mindig “versenyben” van, ami azért jelent valamit. Most, hogy anyagi támogatót is találtam, bízom benne, egy kicsit talán egyszerűbb lesz, és az év eleji első bejegyzés lelkendező hangulata kitart majd az év végéig is.