Jó hírek (végre)

Itt a nyár, és vele az uborkaszezon, meg a vizes vébé, amikor az ember azt gondolná, semmi nem történik, mindenki nyaral, és ezért a kiadóknál is áll a munka.

Először is írtam X kiadónak, hogy a legutóbbi megkeresésem óta eltelt 6 hét, és esetleg van-e bármilyen információjuk, vagy tudnak-e mondani valamit arról, milyen hosszú az átlagos bírálati idő. Erre jött egy válasz, hogy még egy kis türelmet kérnek, de már az ügyvezető olvassa a kéziratot, és a végső döntés előtt állnak. A végén van egy mosolygós 🙂 smile. Írtam nekik, hogy ezt pozitívnak értékelem, és természetesen várok. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudom, de szerintem elolvasta a szerkesztő, és ha rossz lett volna, akkor nem jut tovább felsőbb szintekre. Így mondott rá egy talánt, esetleg egy igent. Szóval most akkor tegyük össze a két kezünket.

Ezek után kaptam még egy megkeresést. Tavasszal feltöltöttem a kéziratot a Magyar Irodalmi Ház portáljára, ahol kiadók is elolvashatják. Nos, írtak nekem, hogy Y kiadó ún. mecénás programot hirdet, és őket bíztak meg, hogy ajánljanak kéziratokat. Az enyémet is kiválasztották, és már küldték is a szerződést. Túl szép volt. hogy igaz legyen. Kicsit utánakerestem Y kiadónak, bár annyit azért tudtam, hogy magánkiadással, self publishing-al foglalkoznak. Aztán a különböző honlapokon nem nagyon dicsérték. “Pénzes dilettánsok kiadója”, írta róluk valaki. És valóban, bár a bevételből a szerző részesedése jobb, de az önköltség azért sok. Merthogy csak egy bizonyos karakterszámig ingyenes a szerkesztés, ami az esetemben a könyv hatoda lenne. A fennmaradó részt a bevételből kell törleszteni. Ezen kívül egyéb problémákat is említettek a hozzászólók, így írtam egy illedelmes választ, hogy köszönöm, és megtisztelő, de egyelőre kivárom X kiadó döntését, ahol tulajdonképpen már a végén jár a döntési procedúra. Persze tényleg örültem, hogy a feltöltött anyagok közül engem is beválasztottak…mondjuk a fene sem tudja mi alapján. Lehet, mindenkinek küldtek ilyet. 🙂

Szóval türelem…mondom ezt magamnak, meg nektek is…és reménykedjünk.

Share