Az volt a terv, hogy a haverokkal kimegyünk a nemzetközi könyvfesztiválra, aztán közbe jött egy szombati munkanap, és az egészből nem lett semmi. Pedig a programnak több haszna is lett volna. Egyrészt veszek könyvet, ami alapból jó. Másrészt végigböngészem a kiadókat újra és újra, esetleg beszélek a helyi emberekkel, hogy érdekli-e őket, érdemes-e próbálkozni, és hasonlók. Tegnap egyébként elküldtem a kéziratot a Könyvmolyképző kiadónak is, s bár a regény talán nem az ő célközönségüknek íródott elsősorban, de ki tudja.

Amúgy tényleg nem tudom, hova küldhetném még el a kéziratot. Kezdek kifogyni az ötletekből, sőt, néha arra sem emlékszem, hogy hova küldtem már el, és hol nem próbálkoztam még vele. Ahogy sokszor leírtam, ha bármilyen ötletetek, vagy kapcsolatotok van, akkor szóljatok.

Mindez igazából azért bosszant, mert az internetes könyves oldalakon csak az jön szembe, hogy most már szinte mindenki kiad egy könyvet, nem is kell feltétlenül jónak lennie. Persze, a “celebekről” ne mondjunk semmit, őket a nevük eladja, de a hasonló celebből íróvá avanzsálókról sem tudnék sok jót mondani. Szóval az utóbbi időben egyre kétségbeesettebb vagyok, hogy hiába minden befektetett energia, segítség, támogatók…s mindez a semmiért.