Hétfőn tettem közzé az előző bejegyzést, és két napra rá reggel két levél is fogadott. Az egyik egy ismerősömtől származott, aki maga is adott ki könyveket, és van némi kapcsolata a kiadókhoz, így az Alexandrához is. Illúzióim nem voltak, és mind a kiadó, mind a könyvkiadás mai helyzetével kapcsolatban is elég reális képem van. Legalább is azt hiszem. Minderről az ismerősöm így ír:

“Ami a könyvedet illeti: nem akarlak bolondítani, azt valószínűleg nem az Alexandra adja majd ki. Úgy látom, hogy a cég elég nehéz helyzetében biztonsági kűröket fut csak, nehogy bármin is elcsússzon. A mennyiség is drámai módon lecsökkent. Míg öt éve naponta jelentettek meg kötetet, addig most jó, ha ötven dolgozat jut egy évre. ”

És ez persze szomorú, hiszen tényleg az egyik legnagyobb kiadóról van szó, és ők is csak vergődnek. A másik levél viszont bizakodó volt, mert a korábbi posztokban említett levéltáros kolléganő jelezte, hogy nincs elfelejtve a dolog, csak épp egyéb, hivatalos ügyekből kifolyólag a kézirat elolvasása hátrébb kerül a sorban, de azt írta, hogy “december közepén legkésőbb jelentkezem.” Hát, úgy legyen.

Persze mindez azt jelenti, hogy még legalább 3, de inkább 4 hét várakozás, ami egyre inkább idegőrlő, de bízzunk benne, hogy ez a halvány fény az alagút végén, tényleg jelent valamit.