A mai napon azt hiszem nem lenne illő, ha a regényről írnék, mert a forradalomról való megemlékezés sokkal fontosabb ennél. Persze azért egy rövid gondolat erejéig mégiscsak kanyarodjunk el a regényekig. Bár korábban kifejtettem, hogy Kondor Vilmos Budapest ciklusa milyen hatást gyakorolt rám, most talán újra érdemes megemlíteni, hogy bármennyire is egyre kevésbé tetszettek a művei, a Budapest novemberben című kötet a maga nemében zseniális. Korábban nem találkoztam olyan művészeti alkotással, legyen az könyv, film, vagy bármi más, ami ennyire közel hozta volna 1956 októberét, s ennyire átélhettem az akkori világot, s ezért nem lehetek elég hálás Kondornak.
Persze nem mondom, hogy nem töprengtem azon, miről írnék, ha esetleg kiadják a regény, és ne adj Isten még sikeres is lenne. Az én történetem 1953-ban játszódik, alig három évvel járunk 1956 előtt, tehát akár reális is lehet, hogy egy későbbi könyv a forradalom idején játszódjon. Persze ez lerágott csontnak tűnhet, épp ezért mindig is azt gondoltam, hogy ha lesz is ilyen regény, akkor azt a szovjetek, és az államvédelem szemszögéből írnám meg. Nem a hősökről húznék le egy újabb bőrt, nem a szokásos történeteket ismételnék, hanem egy másik, sokkal sötétebb és kegyetlenebb nézőpontból írnék regényt. De ez egyelőre várhat.
Addig is ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi blogot, ahol “bejárhatóak” az 1956-os helyszínek, és összevethetőek a mai képpel. Mert emlékezni fontos minden körülmények között.
