Vicclapok a pártállam korában

Először is ezen a bejegyzésen kívül még négyet tudtok majd elolvasni jövő hónapban, utána a blog nyári szünetre megy, akárcsak tavaly. Július első két hetében biztos nem tudok írni egyetemi elfoglaltságok miatt, utána pedig igencsak eseti jelleggel. Önök szolgálati közleményt olvastak.

Ezen kívül azt is megígérhetem, hogy közzéteszek részleteket a soron következő, tehát a hatodik fejezetből. És ennek kapcsán szeretnék röviden írni a pesti vicclapokról. Hogy miért? Aki követte az oldalt, vagy csak visszagörget egy keveset a negyedik fejezetig, abból kiderül, hogy egy cukrászda hátsó asztalánál két ember valami titkos szervezkedést próbál egyeztetni. Rajtuk kívül még két tagja van a csoportnak, egyiküket (kisebbik fiam után) Kolacsek Vincének neveztem el. Mint minden karakter hátterét, az övét is jobban kidolgoztam, és kezdetben gyári munkás lett volna, vagy nyomdai szedő, aztán ekkortájt történt a Charlie Hebdo merénylet, és talán emiatt, de úgy éreztem, akár lehetne karikaturista is, s végül ez lett a befutó ötlet.

Ezek után kicsit utánaolvastam a témának, mert a cselekmény szempontjából egyáltalán nem volt mindegy, hogy melyik lapnak is lesz a munkatársa. Az talán sokak által ismert tény, hogy a kor legrangosabb vicclapja a Ludas Matyi volt, ami egyértelműen a kommunista párthoz tartozott. A szociáldemokratákhoz kapcsolódott a Pesti Izé, míg a Szabad Száj főként kisgazda kötődésű volt. Ez utóbbi lapot kezdetben Király Dezső szerkeszti 1949-ig, s ekkor a la székhelye a Bajcsy-Zsilinszky úton van. A szerkesztést később Vidor Gyula veszi át, és a lap átkerül a Sztálin úti Drechsler–palotába.

A Szabad Száj egyik 1949-es száma (forrás: Vatera)
A Szabad Száj egyik 1949-es száma (forrás: Vatera)

A Ludas szép lassan a Párt szócsöve lett, a másik két lapban a politika kezdetben kevésbé volt meghatározó. Ugyanakkor a pártállami vezetés szép lassan ellehetetlenítette a többi lapot. A hírlapokat államosították. A Pesti Izé 1948-ban megszűnik, a Szabad Száj az ötvenes évek elejéig húzza. Csökken a példányszám, és a terjedelem is. 1949-ben is már csak hat oldalon jelenik meg, ami később négyre csökken. És közben változik a tartalom is. Egyre több a politika és a propaganda jellegű karikatúra, holott a maga nemében a Szabad Száj tényleg egy szellemes lap volt. Erről itt is olvashattok. Rengeteg szóvicc volt benne, mint például egy hentes üzlet előtt üldögélő fiatalember, aki az üveg mögött lógó húsokról készít rajzot, s e kép alá a következő szöveget írták: a szerkesztő egy oldalas rajzot kért tőlem. Ezt egyébként a regénybe is beleírtam.

Épp ezért 1950-ben nem volt a legjövedelmezőbb a Szabad Szájnál dolgozni. bizonytalanság volt, folyamatosan ott lebegett a megszűnés lehetősége, növekedett az állami befolyás és a politikai nyomás, és persze azzal is szembesülni kellett, hogy a konkurencia szekere egyre jobban halad. Ebbe a közegbe tettem hát bele Kolacsek karakterét, aki amellett, hogy karikatúrákat készít, mellékesként a Bábszínházban díszleteket fest. Mert hát valamiből meg kell élni.

 

Share