Múlt hét óta nem sok minden történt, és ami a legrosszabb, az a várakozás és a semmittevés. Korábban mindig volt valami cél, befejezni egy fejezetet, utánanézni ennek-annak, most pedig csak várok, hogy a kiadótól jön-e valami visszajelzés. És egyelőre nem jön. Pár héttel ezelőtt megkérdezték, hogy a megjelenésre vonatkozóan van-e valamilyen konkrét esemény, vagy dátum, amit figyelembe kell venniük. Nos, természetesen nincs, de a válaszuk azért reményt keltő. Ezek után persze kicsit beleástam magam a témába. Idén 1956-nak van kerek évfordulója, de a regény ezt nem érinti. Kár, pedig most egy csomó pályázat megjelent erre vonatkozóan. Az egyetlen kerek évforduló amit találtam viszont elég morbid lenne, de semmiképp sem szerencsés, ugyanis jövőre lesz Rákosi Mátyás születésének 125. évfordulója. Nos, ennek alkalmából könyvet kiadni enyhén szólva is ízléstelen lenne. Azért még agyalok.

Történt  viszont egy örömteli esemény is. Múlt héten megosztottam egy részletet az 5. fejezetből, s benne röviden írtam az ÁVH egyik épületéről, melyben ma a rendőrség egy osztálya dolgozik. Nos, egy itt meg nem nevezett barátom történetesen oda jár be minden reggel, és elmesélte, hogy korábban beszéltek a kollégákkal, hogy mi volt az épület korábbi funkciója. Senki nem tudta, hogy a rendszerváltást megelőzően mi történt ott, és a blog alapján tudták meg az épület hírhedt múltját. Már ezért megérte regényt és blogot írni. 🙂

Hamarosan letelik az egy hónap, aminél hamarabb nem is érdemes zaklatni a kiadót, így  megpróbálok finoman érdeklődni a kézirat sorsáról. Hamarosan tehát jelentkezem.