Kinyomtatták a regényemet. Egész pontosan a kéziratot. 🙂 Még sosem láttam így egyben ezt a 170 oldalt.
A lényeg, hogy ma több, mint egy órán keresztül beszélgettünk Müller Rolffal, aki többek között a Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban szerzője. Mindenek előtt összességében elégedett volt a kézirattal. Sőt, azt mondta, hogy az ÁVH köré teremtett világ kifejezetten jó lett. Ami talán kevésbé, az az ötvenes évek mindennapjait megidéző világ, és elsősorban azért, mert a közvélemény még mindig túlságosan feketén-fehéren látja ezt az időszakot. Voltak besúgók, megfigyeltek, de voltak, akinek semmi közük nem volt a rendszerhez. Az ÁVH csak szeretett volna mindenkiről mindent tudni, de persze ezt sosem érte el. Nem minden nyomozó viselt bőrkabátot és kalapot, ellenben ez igen általános viselet volt akkoriban, nem kellett hozzá ávéhásnak lenni. Rolf azt mondta, hogy ezeket a kliséket el kell felejteni, ezért pár dolgot kicsit módosítani kell a szövegben.
Ezen kívül is szolgált javaslatokkal, de a cselekményen nem kell változtatni. Egyes jelenetek finomítását javasolta, máshol épp a bővítését, és a végkifejlet kapcsán is volt egy remek ötlete. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy úgy éreztem, szereti Agatha Christie könyveit, legalább is a beszélgetésben párszor felmerült az írónő neve, a könyv végén lévő fordulat kicsit őt is meglepetésként érte. Ennek különösen örülök, hiszen ezért is írtam meg a regényt.
Most tehát van egy korrektúrázott kéziratom, és rajta keresztül talán egy újabb kiadó, akit érdekelhet a szöveg. Épp ezért holnaptól nekiállok újraolvasni minden fejezetet, utána pedig reménykedhetek, hogy elnyeri a kiadó tetszését a mű. Én továbbra is azt gondolom, hogy hasonló témájú regény nincs ma a könyvpiacon, tehát az esélyeim egy picit talán nagyobbak. Talán.
