Büszkeség

Ma bent voltam az Állambiztonsági Szolgálatok levéltárában, mert 13 fejezet megírása után időszerű volt, hogy egyeztessek állandó szakértőmmel, Zsitnyányi Ildikóval. Magam is meglepődtem, mennyire meg volt elégedve a szöveggel. Még a végén elhiszem, hogy írtam egy vállalható regényt az ÁVH-ról. Ami különösen jól esett, az leginkább az volt, hogy szerinte sikerült megtalálni a középutat a történelmi háttér és az irodalmi vonal között. És ez azért is jó, mert korábban ezt kifogásoltam Kondor Vilmos könyveiben, és részben ezért is álltam neki a saját regényemnek.

Felvetettem neki, hogy az ÁBTL esetleg kitehetné a regény oldalát a saját facebook oldalára, ami többé-kevésbé teljesült is, és örömmel vettem, hogy többen kattintottak a bejegyzésekre, mint eddig. Nyilván elért a honlap a célközönséghez. Azon külön meglepődtem, hogy a Falanszter blog is átvette a bejegyzést, így még szélesebb kört értem el.

A megnövekedett érdeklődés miatt a jövőben még inkább igyekszem helyt állni, és több érdekességet megosztani az ÁVH-val, illetve a regénnyel kapcsolatban. Jelenleg az a cél, hogy a 14. fejezetet péntekig befejezzem. Utána elküldöm egy másik szakértőnek, egész pontosan Müller Rolfnak, akinek nemrég jelent meg könyve Politikai rendőrség a Rákosi korszakban címmel, tehát a kézirat a legjobb kezekben lesz. Nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog neki.

Köszönöm, hogy követitek a munkámat, ha tetszik, nyugodtan terjesszétek, hogy elérje mindazokat, akiket érdekel a politikai rendőrség, vagy épp a regényírás folyamata.

Share