Először is végre jól haladok az írással, és lassan a 12. fejezet is elkészül. Ezen kívül megírtam a szinopszist, és elküldtem azt a kiadónak. Szeretném, ha még legalább egy fejezetet meg tudnék írni idén, és akkor a jövő évre már tényleg nem marad sok.

Aki az elmúlt egy évben követte a blogot, az már három fejezetbe is beleolvashatott. A legutóbb megosztott részlet egy nagyon fontos cselekményszálba enged betekintést. Amikor elkezdtem a fejezetek felvázolását, elég hamar eldöntöttem, hogy az ÁVH-n dolgozó szereplő pszichológushoz fog járni. Először a feleségem is kicsit furcsállotta, hogy miért ragaszkodom ehhez, de később sikerült meggyőzni, és most, hogy már két fejezetben is előkerült ez a szál, úgy érzem, ezek az egyik legérdekesebb részei a regénynek.

Egy barátom révén találkoztam Máriási Dórával, akivel hosszasan beszélgettünk az ötvenes évek pszichológiájáról. Kaptam neveket, cikkeket, de a legjobb tanács mégis az volt, hogy nézzem meg a Mácsai Pállal készült Terápia sorozatot. Az első évadot (a másodikat épp akkor fejezték be) elég hamar végigpörgettem, és tényleg nagyon tetszett. Bár a regényemben szereplő pszichológusnak semmi köze a sorozathoz, mégis, sokat tanultam belőle, hogy jól írjam meg a terápiás szituációt.

Aztán elmentem a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, ahol ezzel kapcsolatos aktákra is kíváncsi voltam, és az első, amit a kezembe nyomtak, Mérei Ferenc megfigyelési ügye volt. Belelapoztam a jegyzeteimbe, és Dóra is Méreit emlegette korábban. Ez nem lehet véletlen. Áttanulmányoztam az iratokat, ami elég érdekes volt, de végül mégsem került bele direktben a kéziratba. Így sikerült összekapcsolni Mérei valós megfigyelését egy fiktív pszichológus történetével, és így máris keveredik egymással a valóság és a fikció. Mérei személyéről egyébként itt részletesen olvashattok.