Miután október végére elértem a regény feléhez, úgy érzem, azóta egy kicsit elkényelmesedtem. Persze, elvégeztem az újraolvasást, a szerkesztést, de rá kellett döbbennem, hogy eltelt majd egy hónap, és alig írtam valamit. A tizedik fejezet kb. harmada készült el, és ilyen tempóval még jövő nyáron is írni fogok. Így aztán tegnap kicsit belehúztam, és a remélhetőleg ma-holnap befejezem ezt a fejezetet is. Ez azért lenne jó, mert a következő rész a harmadik fejezet folytatása, melyről hamarosan írok.

Aki korábban követte a blogot, az beleolvashatott a második fejezet egy rövid részletébe, mely teljes egészében Rákosi Mátyás köré íródott, egész pontosan egy reggelét mutatja be. Ezzel kapcsolatban írtam korábban pár érdekességet, és erről lesz most is. Rákosi gyakran üzent Péter Gábornak apró cédulákon, amit talán egy jegyzettömbről tépett le. Ezek általában elég direkt utasítások voltak, s Péter hasonló módon válaszolt is neki. Ezekről is lehet olvasni Müller Rolf Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban című könyvében. Hogy lássuk, mennyire közvetlenül irányította Rákosi az ügyeket, jöjjön egy általa írt feljegyzés, mely megtalálható a fenti könyvben is.

“L. Péter e. Bizalmas.

Feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy a szerzetesekre kompromittáló tények s anyagok (irattár, Horthy-Hitler képek, fasiszta könyvek, nyilas és horogkeresztek + a dorbézolások és élelemhalmozások adatai) sem a régi, sem az új akcióknál el ne kallódjanak. Visszavárólag.  VI. 19. R.”

Mikor a fejezetet írtam, először arra gondoltam, hogy kreálok egy saját feljegyzést, de végül egy eredeti szöveg került bele, egyedül a dátumozáson változtattam, s megpróbáltam az általam kitalált cselekményhez illeszteni. Ezt egyébként Péter Gábor jegyzi, és a következő képen szól.

“Rákosi elvtárs, a tegnapi jegyzőkönyv értéktelen volt ahoz (sic!), hogy továbbítsam. A mai jegyzőkönyvre felhívom Rákosi elvtárs figyelmét”