Sokan kérdezték tőlem, hogy miért éppen az Államvédelmi Hatóságról szeretnék regényt írni. Nem vagyok történész, a politika is hidegen hagy, ráadásul családunknak sincs semmilyen kötődése a Rákosi rendszerhez, sőt azt is mondhatom, hogy nagyszüleim különösebb konfliktus nélkül megúszták ezt az időszakot.

Az egész Faludy Györggyel kezdődött, pontosabban a Pokolbéli víg napjaim című könyvével. Miután elolvastam, elég hamar összegyűjtöttem a Recskkel foglalkozó irodalmat. Borzasztó érdekesnek (és egyben szomorúnak) találtam az akkori politikai rendszer működését, ahogy az emberek szeme láttára szép lassan felépült a terror gépezete. Nem volt ez jobb a nácik “fehér terrorjánál”. Bár Recskről nem tudott az átlag polgár, a politikai rendőrség tevékenysége ekkor még meglehetősen nyíltan folyt, s kevésbé vonult el a háttérbe, a színfalak mögé.

Egyre inkább érdekelni kezdett a politikai rendőrség tevékenysége, így kezdtem beszerezni az erre vonatkozó könyveket. Erről később még részletesen írok. Persze szakértőjévé sosem váltam a kérdésnek, de amint egyre többet és többet tudtam meg, egy meglehetősen abszurd ötlet kezdett formálódni a fejemben. Felvettem a kapcsolatot Zsitnyányi Ildikóval (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára), aki nem tartotta lehetetlennek az ötletet. Sőt, érdekesnek találta, mint ahogy később más levéltári munkatárs is. És ez megadta a végső lökést.

Ugyanakkor az is igaz, hogy nincs a témával foglalkozó regény a könyvpiacon. Persze, ott vannak Berkesi András regényei, a szüleim polcán is van belőlük pár, de hát ő meglehetősen elfogult volt, lévén ő is az ÁVH munkatársaként dolgozott. Tudtátok?