Ahogy azt a múlt héten olvashattátok, elkezdtem írni az új regényt. Sőt, már az első fejezeten is túl vagyok. Ugyanakkor most egy hétig nem tudok majd vele foglalkozni, mert nem leszek az országban, szóval még magam sem tudom, milyen gyorsan tudok haladni.

Az első fejezet amúgy is kicsit komplikált volt, hiszen ezen a ponton lesz némi kapocs a Csengőfrászhoz, de úgy kellett megírni, hogy aki nem olvasta, annak se legyen spoiler az előzmény, tehát ne legyen semmilyen egyértelmű utalás rá. Ettől függetlenül a második könyv nem folytatás, hanem teljesen más történet.

A regény sokáig “Vezércsel” néven futott, ami a sakkra utal, és egy klasszikus lépéskombináció a nyitás után. Később azonban rájöttem, hogy ez nem fejezi ki eléggé a cselekményt, így utánanéztem a sakk lexikonban, sőt, egy itt nyaraló urat is megkérdeztem, aki rendszeresen játszik, így a címé még változhat. Vezéráldozat, tisztáldozat…ezek mind sakk-kifejezések, amik jobban leírják a cselekmény magvát. Nem tudom, akár mindkettőt el tudom képzelni címnek. Szerintetek?

Végezetül a fejezeteket öt ember olvassa, két történész szakértő és három “civil”. Hát, itt tartunk most, a nyár végén.