Az írásnak ebben a fázisában sokkal több anyagot gyűjtök össze, mint amire később esetleg szükség lehet. Van egy csomó ötletem, amiket talán felhasználok, talán nem. Ugyanakkor ezért is tart olyan sokáig a regény tervezése, mert minden ilyen apróságnak utánajárok mert amennyiben mégis felhasználásra kerülnek, akkor az legyen olyan pontos és hiteles, mint az eddigiek. Hogy ezt egy kicsit érzékeltessem, megosztom veletek az eheti kutatásom eredményét.

Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének épülete már az ötvenes években is ugyanott állt, ahol most. Ami viszont talán kevésbé ismert tény, hogy a követség épületében működött egy könyvtár, amit a magyar állampolgárok is látogathattak. 1951-ben a könyvtárat bezáratták, és később egy másik helyen nyílt meg. Erről itt olvashattok. Engem leginkább az érdekel, hogy milyen feltételekkel lehetett látogatni az intézményt? Tényleg bárki besétálhatott, feltéve, ha volt hozzá bátorsága, mert az biztos, hogy az állambiztonsági szervek figyelték az épületet és az ott dolgozókat is.

Azt gondoltam, a legegyszerűbb, ha egyenesen a követséghez fordulok, hátha ők őriznek valamit az archívumukban. Az email elküldése után egy nappal már kaptam is választ, amely szerint “Budapesten sajnos semmi történeti anyagunk nincs.”. Ezután az USA Külügyminisztériumát, illetve az Office of the Historian oldalt javasolták, és azt hiszem nagyobb az esély, hogy ők tudnak valamit. Szóval újabb levél…és most várok. Persze az ÁBTL munkatársain keresztül is megpróbálok információkhoz jutni.

Ebből talán látszik, hogy egy ilyen apróság mögött, mint a követség egykori könyvtára, rengeteg kutakodás van. Egy barátom persze megjegyezte, miért nem írom meg úgy, ahogy én szeretném, ahogy a Szibériai csapda esetében mondjuk a “postaládás üzenetekkel” kapcsolatban is eljártam. Nos, ott a cselekmény igényelte, hogy elszakadjak a tényektől, hiszen akkor az egész történetet át kellett volna írni. Most viszont megvan a lehetőség, hogy egy működő intézménnyel kapcsolatban valós adatokhoz jussak, így ameddig lehet, megpróbálom kideríteni a részleteket, amitől talán hitelesebb lesz a regény. És ahogy látjátok, ez sok idő.