Ahogy azt megírtam korábban, ismét arra várok, hogy egy hozzáértő szakértő elolvassa a kéziratot, és ugyan még csak két és fél hét telt el, de legszívesebben már írnék neki, aziránt érdeklődve, hogy halad az olvasással, és mi a véleménye…még akkor is, ha netán nem túl kedvező nekem. Addig pedig maradnak a várakozással teli napok. A kiadóktól sem jött semmi jelzés, ami nem túl jó. Viszont hozzáadtam pár új helyszínt a térképhez, így segítségével a korábban említett kis órás műhely is felkereshető, vagy bármely más valós, illetve fiktív helyszín. Ahogy az elmúlt hetek bejegyzéseiből is kiderült, a hetedik fejezetben letartóztatnak egy Forgách Alfonz nevű fiatalembert, aki a műszaki egyetemen tanul. Az ő fiktív lakását a Józsefvárosba tettem, egy romos, Nap utcai épületbe. Hogy ő milyen szerepet játszik a regényben az elég sokáig homályos lesz az olvasók számára, s reményeim szerint a valódi ok csak a történet legvégén derül ki.

A letartóztatás során a nyomozók nem mindig jártak el tisztességesen, és erről a regény szempontjából meghatározó forrásom is beszámolt. Neki meséltek ugyanis egy történetet, melyben a szülők felkészültek az ÁVH látogatására, és szóltak a gyerekeiknek, hogy nagyon figyeljék őket, amikor belépnek a szobába. Egyik este az meg is történt, és az egyik férfi egy százdollárost csúsztatott a terítő alá, amit a gyerekek persze kiszúrtak. A nyomozók távozása után gyorsan kivették a pénzt, majd lehúzták a wc-ben. Amikor a hatóság emberei újból megjelentek, kicsit értetlenül keresték az előre elrejtett pénzt. A fenti történetet kicsit módosítva beépítettem a regénybe, azaz leginkább csak annyira, hogy a nyomozók pénzt rejtenek el a házkutatás során. A szöveget olvasva ez egy jó írói megoldásnak tűnhet, de higgyétek el, a bizonyítékok elhelyezése egyáltalán nem a fantázia szüleménye.