Ha már tényleg vége a nyaralásnak, akkor visszatérhetek a heti rendszeres, hétfői blogbejegyzésekhez. A múlt héten “szembe jött velem” egy oldal, melyben közzétették a Margó-díj jelöltjeit, melyért a szerzők első prózakötetükkel szállhatnak versenybe. Ez azért volt jó, mert megnéztem, milyen kiadóknál érdemes próbálkozni. Nos, a lesújtó tapasztalat az, hogy sok a magánkiadásban megjelent kötet. Gyorsan meg is néztem, mibe fájna nekem ez az egész. Tegyük fel, hogy bekötve lesz mondjuk egy 300 oldalas könyvem.  Ha csak 300 forint hasznot teszek egy kötetre, és csak 100 példányt csináltatok, akkor is minimum, 300 000 forintomba kerülne az egész. És ebben nincs lektorálás, szerkesztés, semmi extra. Szóval nem, ameddig lehet, próbálkozom. Nem hiszem el, hogy az ÁVH nem kelti fel senki érdeklődését.

Épp ezért nekiálltam a kézirat újraolvasásának. Mert nincs olyan, hogy “kész van”. Az adott időpontban persze igen, de két hónap múlva, friss fejjel sokkal több hibát vesz észre az ember. Tehát ismét olvasok, és javítok.

De érdemes lesz követni a blogot, mert a 7. fejezetben szerepelnek olyan részletek, melyek eredeti iratok alapján lettek megírva, így például olvashattok majd egy környezettanulmányt is. És persze továbbra is számítok minden segítségre. Előre is köszönöm.