Először is visszatértem a Tátrából, nem ettek meg a medvék vagy a mormoták! 🙂

Az üdülőben, ahol nyaralok, azért tudják, hogy írtam már két regényt, néha kérdezgetnek is ezekről, de persze mindig érik meglepetések az embert. Békésen olvasgatok a parton, amikor Laci elém tolta a Szibériai csapdát, hogy dedikálnám-e neki, mint az elsőt is. Tulajdonképpen megható volt, mert a könyvet már rég olvasta, és csak azért hozta le a saját példányát, hogy hátha összefut itt velem.

Ami viszont ennél is nagyobb öröm volt, az a következő. Az Alexandra kiadónál Gábor szerkesztette az első két regényem, de egyáltalán nem tudta megmondani, hogy a harmadik kötet is hozzá kerül-e, és azt sem, hogy mikor, de jelezte, hogy “magánemberként” a szabadidejében nagyon szívesen elolvasná a kéziratot. No, ma jött a levél, hogy nagyon tetszett neki, és alig bírta letenni, ezért elcsúszott a rendes munkáival egy kicsit. Azt hiszem ez jót jelent, mert mindig is fontos volt a szakmabeliek visszajelzése, szóval ha egyszer megjelenik, akkor talán tényleg jó lesz. 😉